Az ezredforduló óta mind gyakrabban (a napokban éppen a Dunakanyarban tartott Magyar Szigeten) találkozhatunk egzotikus nemzeti mítoszokkal. Az alternatív eredetmítoszok politikai felhasználásával foglalkozó sorozatunkban ezúttal a Hírszerző indulása előtt, május végén megrendezett Attila-napon szerzett benyomásainkat osztjuk meg az olvasóval.

A Budapesttől ötven kilométerre, Tápiószentmárton határában található Kincsem Lovaspark néhány év alatt a magyar őseredetet mind több évezredre visszavezető hazafias okkultisták zarándokhelye lett. A Hírszerző delegációja részt vett az idén május 21-én rendezett hun-magyar ünnepen.

A park alapítója, Kocsi János nagyvállalkozó a húsiparból indulva tett szert birodalmára, ahol az e tájon nevelkedett Kincsem versenyló múzeumától a fogathajtó világbajnokságon át a rovásírás-kutatókkal, tarsolykészítőkkel és Attila néhai hun királyt éltető trubadúrokkal súlyosbított szakrális Attila-napig számtalan rendezvény megfér egymás mellett.

Kocsi elmondása szerint 1993-ban ingyen kapta meg az egykor a Vörös Hadsereg reptereként funkcionáló 400 hektáros pusztát; arra pedig saját csak később jött rá, hogy a birtoka közepén magasló ún. Attila-domb mélye szkíta műkincsekkel és gyógyító energiákkal van tele (Kincsem kanca is ebből nyerte az őt világhírhez segítő energiáját).

Isten kardja

A titok nyitja: a szkíta-hun-avar-magyar folytonosság hirdetői szerint itt helyezkedett el Attila hun király palotája, melyet Kocsi úr a lehető legsürgősebben újjá kíván építeni; bár a „hivatalos történetírás” szabotázsa és a minisztériumi bürokrácia packázása eleddig elzárta grandiózus terve elől a költségvetési forrásokat.

A sikerhez azonban az idei Attila-nap tanúsága szerint nem csupán az adófizetők pénze, de a közvéleménynek a gyógyító-bizsegető komplexumként és szkíta-hun emlékhelyként egyaránt utolérhetetlen puszta iránti érdeklődése is hiányzik. A széles tömegek messze elkerülték az Attila-dombot és környékét, a tömegrendezvényként és (Hende Csaba polgári körös adminisztrátor és Kerényi Imre rendező, a polgári avantgarde atyja beígért közreműködésével) félpolitikai szeánszként beharangozott esemény inkább családi piknikre emlékeztetett.

Nem csoda, hogy a magyarságtudat- és őseredet-biznisz fesztiválra sereglő kufárai a csekély forgalomra panaszkodtak stábunknak. Néhány évvel ezelőtt, amikor a polgári körök pedig hírlevelükön propagálták az ehhez hasonló szeánszokat, az üzletág családok tucatjainak biztosított tisztes megélhetést.

Ma viszont a hasonló rendezvényekkel szembeni közöny már a „nemzeti oldalra” is betette a lábát, melynek elsődleges célcsoportja a szittya fergeteg helyett a lakótelepek népe lett.

Az ő antiszemitizmusuk

A sült tarjától az Árpád-sávos zászlókig számos izgalmat tartogató standok közül a legnagyobb érdeklődés egy idős hölgy és egy középkorú úr könyv-választékát övezte. A hölgy kedvesen ajánlotta az odatévedőknek a Gede Testvérek kiadásában megjelenő válogatott fajvédő irodalmat.

A Talmud magyarul című hamisítvány, a Bolsevizmus és zsidóság nevezetű náci klasszikus, valamint a „zsidók” 1918-19-es „országvesztésben”, a nemzetközi kereskedelemben, az 1945 utáni kommunista előretörésben és a második világháború kirobbantásában (!) játszott szerepét boncolgató szakanyagok, valamint Prohászka Ottokár püspök Az én antiszemitizmusom című vallomása mellett ártalmatlan művek is elfértek itt.

Így Gárdonyi Géza Füveskönyve, Wass Albert mázsányi opusa, a nemzeti okkultizmusba az utóbbi években belebonyolódó Jókai Anna valamilyen misztikumról vagy legendáról szóló remeke, vagy az Attila-tárgykörben született pszeudotörténelmi tanulmányok.

„Ezeken a könyvekben meg van írva az igazság” – terelte egy kisfiával szemlélődő családapa figyelmét a Trianon-szekció felé a néni. Kollégája elpanaszolta, hogy állandó befogadó könyvesbolt híján csak rendezvényeken árulnak, mert „a csőrösök mindent tiltólistára tesznek”. Nevezettek következő látogatásunkkor is szóba kerültek, amikor egy frusztrált polgártárs „a jegyzőkönyvek” iránt érdeklődött, suttogva téve mondatához a „Cion” kifejezést.

A hímnemű árus a cári titkosrendőrség momentán hiányzó remeke helyett a „gengszterváltás” hiteles történetét ajánlotta neki, amelyből állítólag kiderül, hogy Göncz Árpád a demokrácia hajnalán 4,7 millió zsidó betelepítését engedélyező okiratot látott el kézjegyével.

Családfa

A jobb napokon a Fásy-mulató című kultúrműsor felvételének is otthont adó szabadtéri színpadon nehezen desifrírozható ákombákomok hirdették büszkén nemzetünk ősiségét; az Árpád-ház családfáját vázolva Noétól (!) Nimródon, Bendegúzon, Attilán és Chaba (sic!) királyfin át Árpádig és Vajkig.

Szittya förgeteg (szkíta lovasok a kitalaltkozepkor.hu-n) A rendezvény kultúrprogramjainak fő tétele, Friedrich Klára rovásírás-kutató Ősi hagyatékunk a rovásírás című előadása hasonló tárgyban ígért eligazítást a történelmi igazságra szomjazó érdeklődőknek (Friedrich és férje, a Demokrata című hetilap zenekritikus-őstörténészeként dolgozó Szakács Gábor működésével a Magyar Narancs foglalkozott bővebben a magyarországi politikai okkultizmust bemutató sorozatában).

A szkíta-hun eredetmítoszt taglaló előadás gondolati ívei között (melyek egyike a „hun írásemlékekkel” általában; a második Attila király famíliával különösen; a harmadik a jeles terrorzombi és világhódító személyével magával foglalkozott) Szakács adott elő egy szál gitáron részleteket saját zeneműveiből.

Kilátásba helyezte Attila várának és régi dicsőségének helyreállítását, majd a szomorú véget ért Koppány vezért dicsőítve „fattyúnak”, „gyenge, szánalmas árulónak” minősítette első királyunkat, Friedrich pedig kifejezte abbéli meggyőződését, hogy az Afganisztán és Irak elleni háború (egyik) mozgatórugója a kabuli és bagdadi múzeumokban található, a pártus-magyar és sumér-magyar rokonság elméletét alátámasztó műkincsek megsemmisítése volt, mert „a történelmet manapság bombákkal írják át”.

Állatkerti útmutató

Az alternatív történelemóra után Pörzse Sándor ex-hírtévés műsorvezető konferálása mellett a nagyérdemű egy szkíta-hun vadászöltözékbe bújt úr közel egyórás élménybeszámolóját hallgathatta vadászölyveiről és –sólymairól, valamint belső-ázsiai utazásairól, végül csalódottan vehettük tudomásul, hogy Hende és Kerényi vendégművészek, valamint a helyi fideszes képviselő várva várt ünnepi beszédei elmaradnak. Pörzse magyarázata szerint a három sztárvendég mindegyike „valami nagyszabású izén vesz részt” ezen a napos szombat délutánon.

Néhány éve még a nemzeti okkultizmus szeánszai voltak a legnagyobb szabású izék a polgári oldalon. A változás akár a gyógyulás jele is lehet.

http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=2604