Ezek a Toronto News 1977. július 26. számából származü idézetek valós biztosítási kérdőívekből származnak, amelyeken az autósok a lehető legrövidebben megpróbálták ismertetni a balesetet. Beküldőjük Ron Tanders kárszakértő (Észak-Karolina, Raleigh).

Hazafelé jövet nem a mi házunkhoz hajtottam be, és elütöttem egy fát, ami minekünk nincsen.

Egy álló teherautóval ütköztem, amelyik az ellenkező irányból jött.

Egész nap növéneket vásároltam, és hazafelé tartottam, mikor egy utcasarkon elém pattant egy sövény, eltakarta a kilátást, és nem láttam a másik kocsit.

Egy lassú mozgású, szomorú arcú öreget láttam lapattanni az autóm tetejéről.

Azt hittem, le van tekerve az ablak, de mikor kidugtam rajta a fejemet, kiderült, hogy nem.

A kocsim szabályosan parkolt, mikor beletolatott egy másik kocsiba.

Tele volt az út a hasival. Többször is ide-oda kellett kanyarodnom, mire elütöttem.

A másik kocsi úgy ütközött belém, hogy nem jelezte a szándékát.

A gyalogos azt sem tudta, merre fusson, mikor elütöttem.

A telefonpózna nagy sebességgel közeledett, épp próbáltam kitérni az útjából, mikor nekiütközött a kocsi elejének.