Az ötvenes éveiben járó tolmácsot saját bevallása szerint már 32 éve foglalkoztatja a szexualitás és a társadalom viszonya. Úgy véli, jelenlegi bajaink többsége arra vezethető vissza, hogy a fogyasztói szemlélet csak az emberek szükségleteivel foglalkozik, miközben a valódi igények kielégítetlenek maradnak. „Ez nem más, mint vegetálás – jelenti ki. – Az emberek gátlásosak, érzelmileg elnyomottak, s ezért a mindenhol tettenérhető szexellenesség a felelős. Gondoljunk csak bele, mit hirdetnek a nemiséggel kapcsolatban az egyházak, s milyen az emberek viszonya a szexualitással. Ha a testiség kerül szóba, a legtöbben viccelődnek, mintha mindez valamilyen felszínes téma volna, holott a nem megfelelő minőségű szex rengeteg feszültség forrása lehet.” - – írja a Vasárnap reggelben Dián Tamás.
Kaposvári úr eszméje, a szexkommunizmus két pilléren nyugszik: az emberek közti közösségi szellem erősítésén és a szexuális élet jelenlegi korlátainak ledöntésén. „A párok egy idő után megunják egymást, feszültek lesznek, s ezen csak a nemiséggel és a hűséggel kapcsolatos gátlások lerombolásával lehet változtatni.”
Azért, hogy a szexkommunista forradalom ideája ne csupán írott malaszt legyen, Kaposvári Arnold néhány éve megalapította a Szexkommunista Pártot. Azaz csak szerette volna, mivel a bíróság megtagadta a bejegyzést. Az ítélet hétoldalas indoklása szerint a létrehozni szándékozott politikai formáció nem illik bele a társadalmi képbe, az állami szolgáltatásként működő örömszerző Erosz-központok fenntartása pedig konkrét törvényekbe ütközne. A pártalapító persze úgy véli, mindez csak gyenge kifogások halmaza, s az elutasítás igazi indokának épp azt a felfogást tartja, amely ellen küzdelmet hirdetett. Ugyanakkor jelezte, hogy hajlik a kompromisszumokra, a következő próbálkozásnál már mellőzte a „szexkommunista” szót, s Új Gondolkodók Pártja néven kérte az elismertetést. Ám mivel az ÚGP az eredeti pártprogramon jottányit sem változtatott, a próbálkozás újfent kudarcba fulladt.
„Ma már látom, hogy nem érdemes őszintének lenni – kesereg az ország első szexkommunistája. – Ha semmitmondó általánosságokat írok a beadványra, már a választásokra készülhetnénk.”
S hogy ezzel mi, emberek, mit veszítettünk? Nos, a „testiség pozitív megítélésének elérését” célként kitűző szexkommunista programban nem csupán a már említett örömszerző Erosz-plázák hmm... felállítása szerepelne, hanem a „szabadidő túlzottan passzív eltöltésének visszaszorítása” (képernyőfüggőség), valamint az „élet anyagi oldalának és a közigazgatásnak az egyszerűsítése”. Ez utóbbi kissé talányos kitétel egy korábbi munkaterv szerint azt jelentené, hogy az állami szervek csak kerek számokkal dolgoznának, mivel a semmit sem érő egy forintok és bonyolult tizedesvesszők csak áttekinthetetlenné teszik az elszámolási rendszereket. Persze mindez pártháttér nélkül már csak ötlethalmaz. Vagy mégsem? Kaposvári Arnold szerint ugyanis maradt még számára egy esély. „Az erős előítélet miatt saját pártban már nem bízhatok, de egy meglévő politikai formációba még beférkőzhetek. Talán sikerül bázist találnom egynémely elképzelésemhez. Kisebb pártokban már nem gondolkodom, a legjobb erre a Fidesz vagy az MSZP lenne. Oly sok a teendő, nekem pedig nincs már kedvem hosszú évekig várni.

http://stop.hu/showcikk.php?scid=1028301