1.- A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó
biztonsági
öv...

2.- Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is
szívesen
emlékszünk rá.

3.- A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak
pingálva !

4.- Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.

5.- Védősisak nélkül bicikliztünk.

6.- A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola
helyett...

7.- Magunk készítette görkorcsolyáink voltak. A szerencsésebbek, akik
lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy
nincs fék a szekereinken . Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az
utcabeli fákkal, bokrokkal , de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan,
hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem
voltunk !!!

8.- Ha kimentünk játszani egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre
érjünk haza.

9.- Az iskolában nem volt napközi , otthon ebédeltünk . Nem voltak
mobiltelefonjaink... így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem ?

10.- Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el , hol egy kéz, hol
egy láb tört , a fogaink sem voltak biztonságban és mégsem születtek
jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié
kellett, hogy legyen.

11.- Házi süteményen éltünk , vajas kenyéren , cukros és nem
zaharinos ételt, italt kaptunk mégsem voltak súlyproblémáink mert állandó
mozgásban voltunk...

12.- Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és
egyikünk sem halt bele.

13.- Nem volt Playstation-ünk, Nintendonk, X box-unk, video játékaink ,
színes televíziónk 99 csatornával , video kameránk , dolby surround ,
mindentudó telefonjaink ,számítógépeink , Internet ... de voltak
barátaink.

14.- Vágytunk egymás társaságára rossz volt egyedül.

15.- Időnként összevesztünk ha csapatok kellettek a játékhoz és ha
valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az
elszenvedett trauma miatt.

16.- Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy
évet kellett ismételnünk. Nem rohantak velünk pszichológushoz, senkit nem
ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktív lett volna. Ha
valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

17.- Szabadok voltunk , voltunk "gödörben" , voltak sikereink ,
felelősségünk ...megtanultunk minden helyzetben lábon maradni. Azt
kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett "így" élni? Hogyan nőttünk azokká, akik
vagyunk ?