14 éves voltam és abban reménykedtem, hogy egy napon
nekem  is lesz barátnöm...

16 éves koromban jártam egy lánnyal, de ebben a
kapcsolatban  nem volt semmi szenvedély. Ugy döntöttem, hogy életem
hátralevö
részét  egy szenvedélyes nö mellett töltöm el...

A föiskolán rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de
túl emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynö
egy jól  megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal
fenyegetödzött. Elhatároztam, hogy egy olyan nöre van szükségem, aki
stabilitást nyújt
nekem...

25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet,
de  eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem
hozta  öt lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy
izgalomra  van szükségem...

28 évesen találkoztam egy izgalmas növel, de nem tudtam
lépést tartani vele. Egyik dologból a másikba kapott, soha sem
állapodott meg  semmi mellett. Zabolátlanul müvelt mindenfélét és
mindenkivel flörtölt.
Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam, mint boldognak.
Azt  gondoltam, hogy egy ambíciózus hölgy jót fog nekem tenni...

31 éves koromban rátaláltam erre a nöre. Ö valóban a
földön járt. Összeházasodtunk. Olyan ambiciózus volt, hogy elvált
tölem és mindenemet elvitte...

Most 40 éves vagyok és úgy érzem, lelkileg is érett
férfivá váltam. Egészen egyszerüen egy olyan nöt keresek, akinek jó nagy
mellei vannak...