A tudomány álláspontja az aggyal és a tudattal kapcsolatban jellemzően az, hogy az előbbi hozza létre az utóbbit. Arra tippelünk, hogy Önnek mint buddhistának némileg eltérő elgondolása van erről.

Igen, ez a tudomány általános elképzelése, bár nem létezik megalapozott elmélet arról, hogy az agy hogyan is csinálja mindezt. Számos tudós felismeri ezt a hiányosságot, de a többségük úgy gondolja, hogy ha jobban megértjük majd az agy működését, akkor ezt a kérdést is végleg meg tudjuk majd válaszolni. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi tudományos keretek között a legnehezebb a tudatosság eredetét meghatározni, a tudat azon alapvető képességét, hogy tapasztal, tud és megért. A buddhista szemlélet, amennyire el tudom magyarázni, ezzel kapcsolatban az, hogy ez a tudatosság a tér jellemzője. A tudatosság ki tudja fejezni magát az agyon és a kapcsolódó érzékszerveken keresztül, anélkül, hogy az agy hozná létre azt, mint ahogy egy tévéműsor is ki tud fejeződni a tévékészüléken keresztül, anélkül, hogy a készülék hozná azt létre.

Ez úgy tűnik, kielégítőbb magyarázatot tud nyújtani a problémákra, melyekkel a tudomány küzd. Például, ha az agy hozza létre a tudatot, akkor meg kéne határoznunk, hogy az evolúció mely pontján tett szert hirtelen a fizikai alap - az organizmus - a tudatosság képességére. És ugyanígy az egyedfejlődésben is meg kéne mondanunk, hogy mikor lesz a magzat vagy az embrió hirtelen tudatos. Ha a tudatosság a tér tulajdonsága, akkor az intuitív megértés számos esete, például amikor tudjuk, ki telefonál, mielőtt felvennénk a kagylót, megmagyarázhatóvá válik.

De ez nyilván ellenkezik a tudomány főcsapásával.

Persze, egyértelműen. De szerintem az ötletnek legalább az ártatlanság vélelme jár. Legyünk őszinték. Semmit nem tudunk az anyagi dolgokról, ebben az esetben az agyról, függetlenül a tudattól. Amikor vizsgáljuk vagy megfigyeljük az anyagot, a tudatosságunk is részt vesz a dologban. Minden elmélet, amit az agy működéséről alkotunk, szellemi folyamat. Lehetetlen az anyagról gondolkodni a tudat részvétele nélkül. Ezért csak egyetlen dologban lehetünk igazán biztosak, abban, hogy tudatosak vagyunk, hogy tapasztalunk. Ugyanakkor arról sokat lehet vitatkozni, hogy pontosan mit is tapasztalunk. Még a fizikusok is, akik azzal foglalkoznak, hogy mi is valójában az anyag, szenvednek ezzel, amennyire látom. Ilyen háttérrel azt állítani, hogy az agy vitathatatlanul valóságos, miközben a tudat valahogyan abból jön létre, nem igazán tűnik megalapozottnak.

De hogy korrektek legyünk, a legtöbb agykutatás számára ezek a szempontok nem központi fontosságúak. Az egyre jobb megértésünk az agy működéséről nagyon érdekes és jelentőségteljes, és igen sokban hozzájárulhat az agysérülések, illetve az Alzheimer- és Parkinson-kórhoz hasonló degeneratív betegségek kezeléséhez. A buddhizmus ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozik, de egyértelműen ösztönözheti ezeket a kutatásokat.

Meg tudja határozni tudományosan, mi a meditáció? Mit csinál az agy ebben az állapotban?

Ez egy nagy kérdés, és még nem válaszoltuk meg. Ezen a területen a legtöbb korai kutatás túlságosan tág volt, mert a tudósok nem tettek különbséget a meditáció eltérő formái között. Emellett számos kutatásban voltak felfedezhetők metodológiai hiányosságok, és emiatt nehéz volt az eredményeiket túl komolyan venni. Talán a legmegalapozottabb állítás az, hogy meditáció közben, és a rendszeres meditálás eredményeképpen, az agy a növekvő ellazultság jeleit mutatja. Ezt jól jelzi az úgynevezett alfa-ritmus, egy 8 és 13 Hz közöti agytevékenység, amit az EEG-vel lehet kimutatni. Meditáció alatt az alfa-ritmus sokszor észrevehetően növekszik, ez azt mutatja, hogy az agy nyugalomba került. Tapasztalt meditálóknál megfigyelték, hogy meditáción kívüli állpotukra is ez jellemző.

Mostanában számos kutató vizsgál egy sokkal gyorsabb agyaktivitást, a gamma-ritmust, aminek a frekvenciája 35 és 90 Hz közé tehető. Úgy tűnik, ez a ritmus számos kognitív funkcióban játszik szerepet, például a figyelem-összpontosításban vagy tárgyak felismerésében. Számos kutatás kimutatta, hogy a különböző fajta meditációkban, sőt még egy adott meditáció különböző szakaszaiban is nagyon különböző gamma-mintázatok figyelhetők meg. Ez azt jelenti, hogy a különböző meditációkban valóban más és más játszódik le. Ismét csak, a tapasztalt meditálóknál hangsúlyosabb a gamma-aktivitás, meditáció közben és azon kívül is.

Egy nagyon érdekes eredményt jelentettek nemrégiben. Az agykéreg, ami a kognitív folyamatainkért felel, egyértelműen vastagabb volt meditálóknál, mint nem meditálóknál. Sőt, ezeken a területeken nem volt észrevehető az egyébként a korral járó zsugorodás. De még csak a komoly meditációkutatás elején járunk, és sok megfigyelést kell még igazolnunk és pontosítanunk.

Van bármiféle tudományosan bizonyított, pozitív pszichológiai vagy fiziológiai hatása a meditációnak?

Nos, úgy gondolom, korai lenne azt mondani, hogy a pozitív hatásokat bizonyították. Természetesen egyre több tanulmány mutat ki pozitív hatásokat, de sokkal több kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne: ezek a hatások megbízhatóak, és hogy megértsük a mögöttük meghúzódó folyamatokat. Az azonban eléggé megalapozott állítás, hogy a meditációs tréning jótékony különböző krónikus betegségekben szenvedő betegek számára, különösen ha a betegségük a stresszel áll összefüggésben. Egy friss tanulmány szerint normális embereknél nyolc hét meditáció után olyan agyműködés volt kimutatható, amit a jó hangulattal lehet összefüggésbe hozni. Ők jobb immunreakciót is mutattak, amikor influenzaoltást kaptak. Más tanulmányok is rámutattak, hogy a meditáció erősíti az immunrendszert.

Valami friss, saját eredményéről be tud esetleg számolni?

Nemrégiben elvégeztünk egy nagyléptékű vizsgálatot, mely arra irányult, hogy a buddhista meditáció növeli-e a boldogságot vagy a "szubjektív jóllétet", ahogy a pszichológiai zsargonban nevezik. Az eredmények általánosságban azt mutatták, hogy a buddhisták boldogabbak, optimistábbak, kevésbé neurotikusak, mint a keresztény kontrollcsoport tagjai. Sőt, az adataink szerint minél tapasztaltabbak voltak a részvevők a meditációban, annál elégedettebbek, boldogabbak és optimistábbak is voltak.

A résztvevők mind világi buddhizmust gyakoroltak, ahol a meditációs praxis a társadalomban élt normális életbe integrálódik, tehát az eredményeket nem lehet egy különleges művi környezet - mint például egy kolostor - számlájára írni. De el kell mondani, hogy szigorúan véve semmilyen oksági összefüggést nem vonhatunk le ebből a vizsgálatból. Bár az adatok szerint akik tapasztalt meditálók, azok boldogabbak és a többi, de ez nem jelenti szükségképpen azt, hogy ennek a meditáció az oka. Az is lehet, hogy akik boldogabbak voltak, könnyebben folytatták meditációs praxisukat, és így tapasztalt meditálókká válhattak. Erre a kérdésre csak nagyszámú alany részvételével, hosszú időn keresztül figyelve őket lehetne választ kapni, de a kezdeti eredmények szerint érdemes további vizsgálatokat folytatni.

Nemrégiben, amikor a Dalai Láma felszólalt volna egy tudományos konferencián, számos tudós tiltakozott az ötlet ellen. Úgy tűnik, hogy a tudományos világ elutasítja a vallás és a tudomány kapcsolatát.

Nos, szerintem ez inkább politikai mutatvány volt. Megnéztem, kik írták alá a petíciót az ellen, hogy a Dalai Láma beszéljen ezen a konferencián, és többségében kínaiak voltak. De amerikai tudósok is vannak, akik aggódnak bizonyos folyamatok miatt az országukban, ahol befolyásos politikusok próbálnak olyan vallásos elképzeléseket, mint az "intelligens tervezés", a tananyagba benyomni. Mivel a vallásokat általában egy kalap alá veszik, a buddhizmus is elfogadhatatlan a számukra. De a tudománnyal kapcsolatos buddhista nézőpont teljesen más: minket is az igazság érdekel, ahogy a tudományt is. Buddhistaként azt gondoljuk, hogy semmi sem állhat a humanizmus és az igazság fölött, a vallás sem. És ha a tudomány egyértelműen bebizonyítaná, hogy a buddhizmus valahol téved, akkor egy buddhistának a tudományt kellene követnie. A buddhizmus arról szól, ahogy a dolgok vannak, nem arról, ahogy szeretnénk, hogy legyenek! Szerintem sokkal több közös van benne a tudománnyal, mint annak, amit általában vallásnak hívunk.

Tudományfilozófiai alaptétel, hogy a tudománynak értékmentesnek kell lennie. Hogy egyezteti össze ezt a kívánalmat azzal, hogy buddhista tanító, ráadásul kutatási területe is vallási indíttatású?

Szerintem Nyugaton igen kevés olyan tudós van, aki erős keresztény háttérrel rendelkezik. Úgy tűnik, ez sosem volt kérdés. De a háttértől függetlenül itt az a legfontosabb, hogy őszinték legyünk, és ne engedjük, hogy az ember prekoncepciói és személyes véleménye rányomja a bélyegét az eredmények értelmezére. Úgy gondolom, a tudományos módszer elég erős ahhoz, hogy biztosítsa ezt az integritást, bár láttunk már olyat, hogy tudósok meghamisították az eredményeiket, hogy előmozdítsák a karrierjüket vagy hogy megnyerjék a támogatókat a kutatásaikhoz. Miután a tudomány egyre inkább piaci elvek szerint működik, ez nem is meglepő.

De visszatérve a kérdésére, úgy gondolom, hogy teljesen helyénvaló olyan kutatási területeket kijelölni, melyekben személyesen érdekelt vagyok. Nekem úgy tűnik, hogy a meditáció kutatása érdekes tényekre deríthet fényt. Például arra számítok, hogy a figyelem irányításában és fókuszálásban szerepet játszó folyamatok megértését jelentős mértékben előmozdíthatja a meditálók tanulmányozása, akik igen járatosak a figyelmük szabályzásában. Ezek a figyelmi funkciók nagyon sokféle neurológiai és pszichiátriai betegségben sérülnek, és a jobb megértésük itt nagy segítséget nyújthat. És gondoljon arra is: nem lenne nagyszerű, ha igazolni tudnánk, hogy a meditáció erősíti az immunrendszert, és fel tudnánk fedni ennek a folyamatát?

Mit gondolnak a kollégái buddhista tanítói "karrierjéről"?

Erre nehéz általánosságban válaszolni, nyilván nem mindenki mondaná el nekem a véleményét. Úgy tűnik, a sok meghívás, amit a világ számos részéről kapok, hogy tanítsak, pár emberre nagy hatással van. Néhány kolléga még azt is képzelte, hogy ebből szeretnék megélni. Természetesen nem ez a helyzet, a Gyémánt Út-csoportokban minden önkéntes, ingyenes, idealista munkán alapul. Ha "professzionális buddhistákat" hoznánk létre, akkor olyan embereket termelnénk, akiket csak a pénz és a buddhista centrumok kellemes, barátságos atmoszférája érdekel. Emellett hierarchia is létrejönne, amit teljesen el szeretnénk kerülni.

A saját egyetememen nagyon szerencsés helyzetben vagyok. A "Tudatosság és transzperszonális pszichológia" című magiszterképzési programunkban a buddhista nézőpontot nagy örömmel látják, és úgy tűnik, a diákok is élvezik a kapcsolatot olyasvalakivel, aki valóban gyakorolja, amit tanít. De az, hogy a szabadidőm nagy részét buddhista tevékenységekkel töltöm, azt is jelenti, hogy az akadémikus karrieremre kevesebb idő marad, mint a kollégáimnak, így itt talán kevésbé vagyok versenyképes. De ez tudatos döntés. Máskülönben hamar rájöhetsz, hogy vége az életednek, és a hosszú titulusaidnak csak egyetlen eredménye van, hogy a rokonaidnak többet kell fizetniük, amikor belevésetik őket a sírkövedbe.

Kap a munkájáról visszajelzéseket más idegrendszer-kutatóktól?

Először meg kellett alapoznom magamat mint kutatót, és meg kellett tanulnom a szakma fortélyait. Csak mostanában terjesztem ki a kutatási területemet a meditációra, és erről még nem sokan tudnak. De akikkel beszéltem, azokat érdekli a dolog, és még közös projektek is szóba kerültek. Az, hogy ilyesmikről beszéljünk a kollégákkal, mellesleg az egyik oka, hogy Budapestre látogattam.

http://index.hu/tech/tudomany/malinowski06/