A projektet több mint egy éve indították útjára a baltimore-i Walters Művészeti Múzeum csapatának vezetésével, melyhez a Stanford Egyetem Szinkrotron Sugárzási Laboratóriuma adott hathatós támogatást egy olyan röntgentechnikával (röntgen fluoreszcencia), ami nem károsítja az anyagot. Az eltelt idő alatt a tudósok folyamatosan elemezték és fordították az előbukkanó szövegrészleteket, melynek lassan a végéhez érkeznek.

A rekonstruált feljegyzések között található a vízen lebegő testekről szóló írás eredeti görög változata és a Mechanikai Elvek Módszere egyetlen fennmaradt ősi példánya. A görög matematikus feljegyzéseinek felszínre hozása a modern technika mellett is nagy kihívást jelentett a képfeldolgozó csapatnak. Archimédesz írását a 10. században lemásolták, majd három évszázaddal később Jeruzsálemben egy Johannes Myronas nevű szerzetes úgy vélte, az ősi kecskebőr pergamen tökéletes lenne saját munkái számára, ezért először leoldotta az eredeti szöveget, majd a lapokat félbevágta és elforgatta, hogy könyvvé fűzhesse össze.

Myronas alkotóvágyának több, az időszámítás szerinti első évszázadokból származó filozófiai szöveg is áldozatul esett. A szerzetes végül görög ortodox imákkal töltötte meg a lapokat, melyet 20. századi hamisítók aranyozott festményekkel próbáltak feldobni, hogy jobb áron tudjanak túladni a könyvön. Az eredeti szöveg számára ez a közel teljes pusztulást jelentette.

A magántulajdonban levő könyvet már korábban is vizsgálták különböző optikai és digitális eljárásokkal, a szöveg túlnyomó része azonban rejtve maradt. A kutatók végül a röntgentechnikához fordultak, mivel a fluoreszcencia korábban már bizonyított több ősi szöveg megfejtésében. Az eljáráshoz a röntgensugarakat egy részecskegyorsítóban, egy úgynevezett szinkrotronban állítják elő, melyben az elektronok közel a fény sebességével haladnak, erőteljes fényt állítva elő.

Ez az elektromágneses spektrum jelentős részét lefedve - beleértve a röntgensugárzást is - összehasonlíthatatlanul erősebb hatásfokkal dolgozik, mint a gyógyászatban alkalmazott röntgensugarak, olyannyira, hogy lehetővé tette a tudósoknak, hogy belelássanak az anyagba molekuláris és atomi szinten is. Mivel a szerzetesek által alkalmazott festék vasat tartalmazott, a módszer különösen alkalmas volt a lapok rekonstruálására.

A hajszálvékonyra fókuszált röntgensugárnak egy-egy oldal letapogatásához 12 órára volt szüksége. Augusztus 7-én karbantartási okokból leállítják a szinkrotront, ma (péntek) éjjel azonban az eddigi eredményekről élő internetes adás keretében fognak beszámolni a projekt vezetői.

http://www.sg.hu/cikkek/46327