A becsapódás valószínűleg a kőkorszakban történt, amikor a terület már lakott volt. Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben olyan "jelekre" bukkant Jordániában, amelyek a korai történeti írásokban, többek között a Gilgames eposzban megjelenített világégés, vagy a bibliai özönvíz alapja lehetett. A szaúd-arábiai határ közelében lévő, öt kilométer átmérőjű kráter feltehetőleg a kőkorszakban, kevesebb mint tízezer évvel ezelőtt keletkezett. A krátert valójában már a hatvanas években felfedezték, és azóta térképen is jelölték, de akkor még kialudt vulkánnak vélték. Werner Schneider, a braunschweigi Műszaki Egyetem geológusa, aki már több évtizede dolgozik a környéken, újra elővette a térképet, és a helyszínen végzett vizsgálatai beigazolták sejtését: a több mint öt kilométer átmérőjű kráter, egy közel száz méter átmérőjű meteorit becsapódása során keletkezett. Schneider és munkatársai, Hani Khoury, a jordániai Földtudományi és Ásványkincskutató Intézettől, valamint Elias Salameh, a Jordan Egyetem kutatója egyértelműen megállapították, hogy meteorit-becsapódásról van szó. "A helyszínen talált deformálódott kvarckristály-darabok és a mészkő egyértelműen nagy erők jelenlétéről tanúskodik"- írják a kutatók a Zeitschrift der Deutschen Gesellschaft für Geowissenschaften című szaklapban hamarosan megjelenő tanulmányban. A krátert több koncentrikus gyűrű veszi körül, a közepén pedig egy dombszerű kiemelkedés található, ami akkor keletkezik, ha becsapódás után a felszálló kőzetdarabok visszahullnak. Ha a meteorit mintegy 160 ezer kilométeres óránkénti sebességgel csapódott be, a robbanás ereje felért több ezer hirosimai atombomba robbanásával, vagyis több millió tonna törmelék, hamu és füst akár több kilométer magasságba is felemelkedhetett. A forró levegőtől több száz kilométeres körzetben minden élőlény elpusztult, és valószínűleg földrengés is kísérte a jelenséget. A füst és a tűz akár ezer kilométerről is látható volt, ami igencsak sokkolhatta a szemtanúkat, hiszen a terület a becsapódás idején - középső kőkorszakban - már lakott volt. A becsapódás időpontja körül viszont még komoly bizonytalanságok vannak. Az eddigi becslések helyszíni megfigyelésen alapulnak. "A krátert alkotó kőzet még alig mállott. Ha a kráter több mint tízezer éves lenne, a felszíni vízfolyások hatására már jelentősen erodálódott volna, hiszen tízezer évvel ezelőtt a területen nedves klímaviszonyok uralkodtak" - mondta Schneider a Spiegel Onlinenak. A kutatók remélik, hogy radioaktív vizsgálatokkal hamarosan sikerül meghatározni a kráter korát, és ha beigazolódik a hipotézisük, ez lesz a Közel-Kelet eddig feltárt legfiatalabb meteoritkrátere. Amennyiben tényleg tízezer éves képződményről van szó, a kutatók az emberiség történetének legnagyobb természeti katasztrófájának felfedezését tudhatják magukénak. Így nem csoda, ha bekerült az egyetemes mítosz és mondavilágba is.

http://ma.hu/page/cikk/aj/0/153054/1