Az elmúlt ötven év legnagyobb ásatása

A Holt-tenger északnyugati partján fekvő Kumrán egykori lakóiról, az esszénusokról nevezetes, akiket tanulmányokban és konferenciákon is gyakran emlegetnek "zsidó szerzetesekként". Eddig minden amellett szólt, hogy az esszénusok zárt és világtól elvonult közösségben éltek, és ők írták az ókori Közel-Kelet egyik legértékesebb ránk maradt emlékét, a Holt-tengeri tekercseket. Két izraeli régész legújabb kutatásukra hivatkozva most azt állítja: a kumráni esszénus közösségnek "semmilyen megkülönböztető jegye" sem volt a korabeli társadalomhoz képest.   Ennek az eredménynek is vannak előzményei. Egyre több kutató gondolja ugyanis úgy, hogy az esszénusok nem csak hogy nem éltek világtól elvonult életet, de nem is ők írták a Holt-tengeri tekercseket. Kumrán, háttérben a Holt-tenger Két izraeli régész, Yuval Peleg és Itzhak Magen nemrég fejezte be a Júdea és Szamária polgári közigazgatása által támogatott, tíz idényen keresztül folytatott ásatását Kumrán térségében. Roland de Vaux 50 évvel ezelőtti ásatása óta ez volt a legalaposabb feltárás ezen a vidéken. A régészeti letek közt számos ékszer, máshonnan importált üvegtárgy és míves, szépítkezőszerek tartására használt kőedény is van. "Kizárt dolog, hogy a kumrániak szegénységben éltek volna" - mondja Peleg. "Az is kizárt, hogy Vaux atya ötven évvel ezelőtt ne találkozott volna a mi leleteinkkel. Egyszerűen figyelmen kívül hagyta, ami nem illett az elképzelésébe."

A legrégibb biblikus iratok

Kumrán 1947-ben lett igazán híres, hiszen a környékbeli barlangokban ekkor fedezték fel a Holt-tengeri tekercsek néven ismertté vált iratokat. Elsőként Eliezer Sukenik professzor állította, hogy a tekercseket az esszénusok írták. Később Roland de Vaux domonkos-rendi szerzetes és régész, a jeruzsálemi Biblia Iskola tudósa folytatott ásatásokat a térségben 1951 és 1956 között. Vaux arra a következtetésre jutott, hogy a környékbeli barlangokban élő esszénus közösség tekercsmásoló központot működtetett a térségben. A kor legtöbb tudósához hasonlóan Yigael Yadin, Sukenik szintén régésszé lett fia is egyetértett Vaux elméletével. Kumráni barlangok A Holt-tengeri tekercseket sokan a legértékesebb régészeti leleteknek tartják, melyeket Izrael földjén valaha feltártak. Egyedül ezek a tekercsek maradtak fenn ugyanis a Második Templom időszakából korabeli írásmóddal. Ezért egyedülálló forrásnak számítanak a kor mindennapjainak tanulmányozásához. Egyszersmind ezek a valaha előkerült legrégibb biblikus iratok. Az első tekercset beduin pásztorok találták meg 1947-ben. Hármat Sukenik vásárolt meg, a többit évekkel később Yadin. Vaux ásatásain még több száz - nagyrészt igen rossz állapotban lévő - tekercs került elő Kumrán akkor jordániai fennhatóság alatt lévő területéről. Ezek közül a legértékesebb az ún. Templom-tekercs, melyet Izrael a hatnapos háború után vásárolt meg. Néhány tekercs az Izraeli Nemzeti Múzeum Biblia-kiállításán látható, ezek egyszersmind a múzeum legtöbb látogatót vonzó tárgyai.

Elhallgatott eredmények

Részlet a tekercsekből Bár Kumrán és az esszénusok kapcsolatát a tudósok többsége elfogadta, az évek során egyre gyarapodtak a területtel kapcsolatos megválaszolatlan kérdések. Már Vaux sem publikálta soha ásatásainak teljes jelentését. Leletei számtalan raktárban hevernek, sok el is veszhetett az idők során. Az utóbbi években egyes régészek hangot adtak annak a gyanújuknak, hogy Vaux egyszerűen eltüntette azokat a leleteket, amelyek nem illeszkedtek az elméletébe, vagy nem támasztották alá azt. "Vaux azt írta, hogy csak egyszerű edényeket talált" - mondja Yizhar Hirschfeld, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora. "Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy hét rituális fürdőt is talált a helyszínen. Ma már tudjuk, hogy egíyáltalán nem számít szokatlannak, ha egy kisebb területen több rituális fürdő is van." Hirschfeld 1994-ben publikált egy Vaux és Yadin elméletét cáfoló tanulmányt. Mint mondta, a reakciók nem "hűvös tudományos" vélemények voltak, sokkal jobban hasonlítottak "igazhitűek" által hangoztatott meggyőződésekre. Norman Golb, a Chicagói Egyetem professzora valóságos tudományos botrányt kavart azzal, hogy megvádolta a Holt-tengeri tekercseken folyó kutatások vezetőit: rejtegetik az információt a közvélemény elől. Golb szerint a tekercsek eredetileg különböző jeruzsálemi könyvtárakból származtak, és csak azért rejtették őket a Kumrán-környéki barlangokba, hogy átvészeljék a zsidók 66 és 73 közötti, rómaiak elleni lázadását. Golb arra alapozta elméletét, hogy a tekercsen szereplő írások több mint 500 különböző kéztől származnak. Nem csak Golb, hanem más tudósok is rámutattak arra, hogy egyes tekercsek kifejezetten valamelyik korabeli zsidó szekta jellegzetességeit mutatják, márpedig ezeknek a szektáknak némelyike kifejezetten szemben állt az esszénusokkal. Golbék szerint a tekercsek őrzésével és kutatásával megbízott személyek ezt a tényt is elhallgatták a közvélemény elől.

Az esszénusok és a kereszténység

Hirschfeld szerint az új kumráni kutatási eredmények "forradalmiak, és ellentmondanak mindannak, amit eddig az esszénusokról gondoltunk". A bevett elmélet hívei azonban kitartanak véleményük mellett. Dr. Magen Broshi, a Biblia-kiállítás volt vezető kurátora - aki Kumránt "a nyugati világ legrégibb kolostorának" nevezte - nem hisz az ékszerek és szépítkezési kellékek kumráni felbukkanásáról szóló beszámolóknak. "Még ha csakugyan Kumránban is találták ezeket a holmikat, semmiképp sem onnan származnak. Sokkal inkább az a római helyőrség hagyhatta hátra őket, mely Kumrán lerombolása után állomásozott a területen" - véli a tudós. Broshi szerint "a tudósoknak 98 vagy 99 százaléka még ma is úgy gondolja, hogy Kumrán az esszénusok kolostora volt". Az esszénusok a Második Templom időszakának zsidó vallási csoportjai közé tartoztak. A kortárs leírások - pl. a zsidó történetíró, Josephus Flavius beszámolója - a materiális dolgokat elutasító, a lakott területekről visszahúzódó csoportként jellemzik őket. Az idősebb Plinius megjegyzi, hogy az esszénusok egy csoportja Ein Gedi térségében élt, ami a Holt-tenger keleti partján, Kumrántól délre fekszik. A tudósok szerint az esszénusok világképe közel állt Jézus Krisztuséhoz és a korai keresztényekéhez, amit a csoport választott szegénysége is alátámaszt. Sokan úgy vélik, Keresztelő Szent Jánosra is hatottak az esszénusok - ha pedig így van, a kérdés már egyáltalán nem szűk tudományos probléma, hanem keresztény tudósok és egyszerű hívők érdeklődésére is számot tarthat. Ennek is köszönhető, hogy mára az esszénusok váltak a kor és a régió legtöbbet kutatott csoportjává.

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=6427&page=1