A jelenlegi értelmezésben a cyborgok olyan emberek, akiknek egyes testrészeit mechanikus vagy elektronikus eszközök segítik, esetleg irányítják. A gépi beültetések (implantátumok) megkönnyítik a beteg rész működését, vagy egyszerűen lehetővé teszik, hogy valamilyen szinten funkcionáljon.

Elsősorban irodalmi és filmes példáknak "köszönhetően", a cyborg fogalma rengeteg vitát kavart a múltban, és kavar ma is. Sokan fogadják el a gondolatot, különösen olyan helyzetekben, amikor ember és gép minimális mértékben integrálódik: pacemakerek, vagy hallószerkezetek beültetésekor. Mások - elsősorban a nem is olyan távoli jövőt emlegetve - morális problémákat felvetve fejezik ki aggályaikat.

Kontra és pro

Chris Crittenden, a Maine Egyetem (Machias) etikaprofesszora a cyborgizáció emberi természetünkre gyakorolt hatásait kutatja. Önmagunk "deszelekcióját" (self-deselection) vázolja fel: testrészeink mesterséges szerkezetekkel történő kiegészítése, pótlása lényegében azt jelenti, hogy más fajjal helyettesítjük magunkat. A folyamat első lépéseként technológia-alapú civilizációnk kialakulását jelöli meg. "Annak ellenére, hogy több tudós pozitívan látja a cyborg megjelenítéseket, a veszélyeknek csekély jelentőséget tulajdonítanak, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják azokat" - írja. "Pedig, ha megfeledkezünk róluk, apokaliptikus méretűek lehetnek."

Az angliai Reading Egyetem kibernetika professzora, Kevin Warwick sajátmagán végzett kísérletei rendkívül nagy médiavisszhangot kaptak, a sokak által vitatott, tudományos berkekben megkérdőjelezett kutató tévéműsorok sztárjává vált, gyakran került sajtótermékek címlapjára. Egy 2004-es cikkében (Cyborg Morals, Cyborg Values, Cyborg Ethics) szenvedélyesen kiállt a beültetések mellett, valamint az aggyal és a központi idegrendszerrel közvetlenül érintkező implantátumok hatásait elemezte. Megállapította, hogy az emberi és mechanikus részekből álló agy, a "morális döntéshozás epicentruma többé már nem színtiszta humán forma, hanem inkább emberi és gépi alapok keveréke."

Vitatható álláspont, viszont mind gyakoribbak a Warwick nézeteit részben alátámasztó műtétek.

Szoftverteremtmény?

Michael Chorost

A negyvenéves, születésétől fogva súlyosan halláskárosult (részben siket), korábban technológiai szakíró Michael Chorost rövid ideje rendelkezik fülébe ültetett gépi eszközökkel. Az agyba "épített" chip feldolgozza az audiojeleket; megváltoztatja, miként érzékeli a hangokat - és önmagát. A sci-fi rajongót felettébb zavarta, hogy a műtét után esetleg cyborgnak tartják: az implantációt követően már nem saját füle, hanem a szoftver által irányított elektródák "végzik a munkát."

"Először bizarrnak és hátborzongatónak tartottam, hogy szoftverteremtménnyé válok" - vallotta be egy interjúban, miként vélekedett a műtét előtt. Azóta viszont rájött: a "cyborg" lekicsinylő kifejezés. Véleménye szerint ugyanazokat az élményeket éli át, ugyanolyan interakciókba bonyolódik, mint bárki más. Az embertelen géplény-képet Hollywood alakította ki, gondolkodásunkat a filmekben látott sztereotípiák formálják. Egy egész könyvet szentelt a témának: Újjáépítve - hogyan lesz részben számítógép készítette énem emberibbé (Rebuilt: How Becoming Part Computer Made Me More Human). "Napi tevékenységem leírásával, az izgalmak, esetlenségek és komikus szituációk bemutatásával, meg akartam szabadítani a világot az elembertelenedett szörnyek sci-fi felhangjaitól" - nyilatkozta. Nincs különbség napjaink cyborgjai és napjaink "száz százalék" homo sapiensei között: egyformán fizetik a számlákat, hasonlóan nevelik gyermekeiket.

Teológia és technológia

Mivel egyik sem foglalja magában az "emberiességet" (humanness), ember és cyborg ugyanabba a kategóriába tartoznak - fejtegeti Anne Forest, a New Yorki St. Bonaventure Egyetem teológia és számítástudományok vendégtanára (Isten a gépben): "az emberi teljesen értékmentes megállapítás. Csak egy biológiai leírás. Leíró kifejezés, míg a személy értékalapú kifejezés." Utóbbit az egymásról szóló történetek létrehozásában való aktív vagy passzív részvételként definiálja. Lehet valakinek gépi implantátuma, attól még legalább annyira "személy", mint azok nélkül élő embertársai. Azért félünk a cyborgoktól, mert esetleg megmérettetünk, és könnyebbnek találtatunk a gépeknél (és az állatoknál) - érvel. Holott szükségünk van a felsőbbrendűség-tudatra.

Chorost szerint ember és gép fúziójától való rettegésünk egyik oka a mindig (személyiség nélküli) tárgyakként felfogott robotokkal magyarázható. Teológiai és technológiai gondolatok egyaránt meghatározzák a beültetéshez való hozzáállását: "az eszközt ugyan kaptam, de az én felelősségem, hogy eldöntsem, miként használjam."

http://index.hu/tech/tudomany/cyborg1202/