Köztudott, hogy az izmok a testmozgástól vastagodnak, és az edzések beszüntetése után azonnal elkezdenek leépülni. Normális életvitel mellett szinte észrevehetetlen a folyamat, de könnyű a lejtőre kerülni, mivel izomvesztés után nehezebb mozogni, és a tétlenség miatt tovább folytatódik a leépülés. Az izmok újjáépítése most csak hosszadalmas fizioterápiával lehetséges, amelyet anabolikus szteroidokkal lehetne siettetni, de a mellékhatások miatt ezzel nem érdemes megpróbálkozni. A New Scientist brit tudományos lap cikke szerint azonban ma már nem az a kérdés, hogy meg lehet-e akadályozni az izomleépülést, hanem az, hogy mikorra készülnek el ehhez a gyógyszerek.

Génterápiás gyúrás

Alfred Goldberg sejtbiológus (Harvard Egyetem) már az 1960-as években rájött, hogy az izom épülése és leépülése nem csupán a használattól függ. Bonyolult genetikai folyamatok vannak a hátterében, tehát ha sikerülne megtalálni a kapcsolót, le is lehetne állítani. Nagyjából 5 évvel ezelőtt az is világossá vált, hogy az izomleépülést ugyanaz a biokémiai program okozza, amely a sejteken belüli szükségtelen fehérjék lebontásáért felelős. Későbbi kutatások kiderítették, hogy legalább 90 gén (úgynevezett atrogén) vesz részt az atrófiában, és több génről tudjuk, hogy csak az izom-atrófiában játszanak szerepet, a szervezet többi hasonló folyamatában nem. A főkapcsolót azonban még nem találták meg.

Az utóbbi öt évben rendszeressé váltak az újabb és újabb atrogének felfedezéséről szóló beszámolók. Legutóbb az amerikai Purdue egyetem Amber Pond és Kevin Hannon vezette csapata jelentette be, hogy az egyik ilyet egy ismert anti-hisztamin gyógyszerrel sikerült blokkolni, és ezzel szinte teljesen meg lehetett akadályozni a kísérleti egerek izmainak leépülését (az átlagos tevékenységet folytató egerek pedig izmosodni kezdtek). A szernek csak egy baj van: évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból, mert nem csak a mozgásszervi izmokban, hanem a szívizomban is letiltja az érintett erg1 csatornát, és az okozott szindróma halálos lehet.

Teljesen más irányból közelítette meg a problémát egy másik - szintén amerikai - gyógyszergyár: az izomnövekedést próbálja stimulálni, nem pedig a csökkenést megakadályozni. Ez az irányzat akkor vett új lendületet, amikor egy hat éve született, csupa izom német gyerekről kiderült, hogy hiányzik belőle az izomnövekedést gátló myostatin, és ezt anyai ágon örökölte. A szuperbébi nyomán megindult a kutatás, és már klinikai kísérlet stádiumban van a myostatint antitestekkel hatástalanító gyógyszer, amely nem az izomsejtek méretét, hanem számát növeli. Myostatin nélkül az izomsejtek közötti őssejtek (szatellit sejtek) izomsejtekké fejlődnek. Egyelőre nem tudni, mennyire véges ez a készlet, azaz mennyi ideig hatásos a myostatint blokkoló kezelés.

Mozogni akkor is kell

A kérdés tehát ma már az, hogy mikorra lehet kifejleszteni az izomleépülést gátló kezeléseket. Lehet fantáziálni, hogyan változna meg a világ egy ilyen gyógyszer hatására: elmaradnának a csonttörések után a hónapokig tartó fizioterápiás kezelések, nem gyengülnének magatehetetlenné az idősek, lehetővé válnának a hosszú űrutazások. Nem véletlen, hogy Goldberg csoportjának munkáját a NASA alá tartozó National Space Biomedical Research Institute finanszírozza.

Egy izomzatvédő gyógyszer óriási kísértést jelentene sportolóknak és lustáknak egyaránt. Az izom persze nem minden, a testgyakorlat az izomfejlesztésen kívül javítja az energiaellátást, erősíti a csontokat, és még az agyat is fejleszti. Ugyanakkor a nagyobb izomtömeg könnyebben elfogyasztja a felesleges kalóriákat, és könnyebb vele újrakezdeni a testmozgást - írta a The New Scientist című angol tudományos folyóirat honlapján.

http://index.hu/tech/tudomany/izom060925/