A szklerózis multiplex tüneteit enyhítõ gént fedeztek fel

  2006.10.02. 12:13

Egy dán-brit kutatócsapat rájött, hogy az SM egyik rizikógénje, a DR2b, mindig egy ikergénnel, a DR2a-val jelenik meg. A kutatók szerint a DR2a mérsékeli a rizikógén hatásait és csökkenti az SM tünetek súlyosságát. A kutatók úgy hiszik, hogy a jövõben a gén ezen jellegzetességét potenciális kezelések kifejlesztéséhez lehet majd felhasználni.

A betegség - melynek során a szervezet immunrendszere megtámadja a központi idegrendszert - pontos oka máig nem ismert, ám egy sor genetikai és környezeti tényezõt már sikerült felfedezni. Az SM-betegek kétharmada rendelkezik a DR2 génpárossal, ám ezen gének hordozása nem szükségszerûen jelenti azt, hogy egy egyénnél SM fejlõdik ki.

A kutatók olyan egerekkel dolgoztak, melyek ugyanezen ikergének különbözõ kombinációit hordozták. Kiderült, hogy azok az állatok, melyeknél csak a rizikógén - DR2b - volt jelen, az SM szélsõségesen agresszív tüneteket produkáló formájától szenvedtek. Azon állatoknál, melyeknél mindkét gén jelen volt, a szklerózis multiplex közel sem volt olyan súlyos, ha kifejlõdött, egyébiránt kevesebb eséllyel alakult ki náluk a betegség.

A kutatók szerint ennek oka az lehet, hogy a két gén hat egymásra. Szerintük a DR2b rizikógén "befolyásolja" az immunrendszert, hogy az támadja meg a szervezetet, míg a DR2a gén ellensúlyozza ezen támadást és mérsékeli a hatásokat.

Lars Fugger, a kutatás egyik professzora szerint a DR2b gén ráveszi az immunrendszert arra, hogy háborút indítson a szervezet saját szövetei ellen, így az olyan módon kezd el mûködni, mely károsítja az egészséget. A professzor szerint, amikor a csapat különbözõ populációkat vizsgált meg, a géneket mindig együtt találták meg. Mindez szerinte valószínûleg az evolúciós nyomás hatására alakult ki.

A csapat azt reméli, hogy eredményeik hasznosak lesznek a jövõbeli SM-kezelések kifejlesztéséhez. Fugger professzor szerint ugyanis ki lehet használni azon mechanizmusokat, melyek mérsékelik a betegség tüneteit .

 

smlista