Ön mit érez, ha ezt a diagnózist meghallja? Mit írnak a tudományos lapok, írások? Van valamilyen tapasztalata e betegséggel kapcsolatban? Mi lehet a kiinduló pont, mikor e betegség kezd kialakulni valakiben? Ma többször halljuk ezt a szót: PREVENCIÓ-MEGELŐZÉS Ez igen komoly megfogalmazás, hiszen senki nem tudja, hogy mit, illetve milyen betegséget kellene megelőznie. Valamikor szomorúan olvastam az Események c. újságban a következő kis leírást: „A himlő kiveszett a világból, a gyermekparalízis nem retteget rém. A tüdővészt gyógyítani tudják, Meddig lesz a SCLEROSIS MULTIPLEY GYÓGYÍTHATATLAN? Ez Öntől is függ! Kérjük, támogassa az SM Alapítványt!” S akkor mi lesz? Évekkel ezelőtt 200 személy kapott külföldről behozott „gyógyszert” injekcióban. Volt ilyen is, aki felkeresett engem, s elmondta: Ö is benne volt a 200 „kiválasztottban”, bár végig megkapta az injekciókat, de betegségében nem volt semmi változás a javulás. Sajnos, többen talán „betegebbekké” lettek, mivel nagyon fájt nekik, hogy nem jutottak a kiválasztottak közzé. Álljunk meg és gondolkozzunk: Gyógyíthatatlan betegség az SM? Mi is az SM? - Összefoglaló a HarmoNeten a betegésgről Többször elolvastam ezt a részt, s idéztem a Gyógyíthatatlan? A mozgásszervi betegségek c. könyvemben is, s elgondolkoztam rajta. Megelőzés tekintetében el kellene gondolkoznunk, hogy minden szervünk - táplálkozási szokásunk révén, a „híres magyar konyhát” követve, - megkapta e a szükséges anyagokat? A Csontritkulás c. könyvem 32 oldalán írom: „A test összes szervei megkövetelik részüket a táplálkozásnál. Az agyvelőt el kell látni a maga részével; a csontok, izmok és idegek megkívánják a magukét. Ez egy csodálatos folyamat, amely a táplálékot vérré változtatja és ezen vért arra használja, hogy a test különböző részeit felépítse: de ez az eljárás folytonosan történik és minden ideget, minden izmot és szövetet ellát élettel és erővel.” ( Most 2006-ban e két kis könyvet egyben adtam ki!) A borítón látható egy komoly felhívás: LÉGY ÖNMAGAD ORVOSA ! 2006 februárjában volt alkalmam előadást tartani egy SM clubban, ahol legfőbb kérdésem ez volt kedves hallgatóimhoz: Mit tesznek önmagukért? Miben hajlandók változtatni életmódjukon, étkezési szokásaikon, stb? Vittem magammal a bot-turmixgépet, diót, mézet, edényeket, s előttük készítettem diótejet - ami igen finom és tudom hogy mit fogyasztok, s mivel táplálom szervem összes részét. Két tapasztalatról szeretnék még röviden írni: 1999-ben jártam Amerikában, San Franciskoban találkoztam egy orosz származású hölggyel, akinek a zárójelentésén ez állt: SM. Ugyanabban a korházban gyógyult meg Brazíliában, mint ahol én feküdtem, ugyanúgy 6 hónapig kezelték mint engem. A különbség csak annyi volt közöttünk: Őt tolókocsiban tolták be a korházi folyóson, s kezében bőröndjével hat hónap után szaladva ment ki ugyanazon az ajtón. Ezt a fenti SM clubban - mivel hazafelé New Yorkban egy régi brazil ismerősömtől Megkaptam a fenti hölgy esetét videó felvételen, - le is vetítettem. Szomorúan ismételve azt tapasztaltam: sok beteg mindenre képes, amiért fizetni kell sokat és reményt nyújtanak a gyógyulásához, de hogy önmagáért tegyen valamit? Ez már nehezebb. A fenti hölgyet ugyanazon gyógymódokkal kezelték a Hospital Naturistában, mint jó 10 évvel ezelőtt engem. Egy korábbi tapasztalatom - ami a jó Isten segítsége s az én munkám eredményeként jött létre: 1987-ben, mielőtt hazajöttem volna Brazíliából, találkoztam egy jugoszláv férfivel, aki megkért, hogy ha hazamegyek, szakítsak időt, s menjek át Jugoszláviába, s kezeljem az ő fiatal nőrokonát, aki SM-s betegségben szenved. A korház főorvosának elmondta minden gondját betegének, aki adott nekem egy leírást, hogy milyen kezeléseket végezzek neki. Megígértem, s úgy is tettem: Márciusban hazarepültem, s júliusban kiutaztam, - s mivel a beteg nem beszélte a magyar nyelvet, ezért Novi Sadon felszállt ugyanarra a vonatra egy magyar fiatal lány, s utaztunk tovább Titograd alá egy faluba együtt. Éjfélkor érkeztünk a megadott helyre, ahol az Édesapa várt bennünket. Mikor a lakásba értünk, a beteg lány egy rekamié sarkába volt ültetve - mert egyáltalán nem tudta tartani magát – mindkét keze igen intenzíven rángatódzott, - s őszintén írom, szinte megijedtem tőle. Három hét állt rendelkezésemre, így már korán reggel elkezdtük a terápiák alkalmazását. Sem ülni, sem tartani magát, s természetesen állni sem tudott egyedül. Hála a jó Istennek a három hét alatt nem volt eső, a kertben plédekkel elbarikádoztuk magunkat, s ketten csináltuk a leírtakat. E mellett igyekeztünk vele sokat beszélgetni, vele lenni. A felső lakás szobáját kimeszeltük, hogy majd oda beköltöztetjük. Aratás ideje volt, az édesapa alig volt otthon. De figyelt mindent, este beszámolót kellett tartanunk neki. Egy hét múlva egyik este mondta a lányának: az ujjaddal találd el az orrod hegyét, s boldog csodálkozásomra; eltalálta !!! Nagyon boldog voltam. Pár nap múlva már a régi udvarlója leveleit a borítékból kivette és olvasta az ő kezeiben tartva!!! Az a kéz, mely jó héttel ezelőtt „egy percig sem állt meg”most ki tudta már venni a vékony papírt a borítékból. Két hét elteltével rávettem az Apát, hogy csőből csináltasson a lányának járókeretet, amit lerajzoltam. 1-2 nap alatt kész volt a járókeret, s a lány MENT VELE EGYEDÜL ! Csoda volt, Isten csodája, s munkánk eredménye! Ezért mondom el sokszor előadásaimon: ISTEN MINDENT MEG TESZ ÉRTÜNK, DE SEMMIT SEM HELYETTÜNK! De sajnos sokan csak a csodát várják, sok mellékhatással rendelkező gyógyszerektől. Ölbe tett kézzel. Lejárt a három hét, nagyon boldogan jöttünk el onnan, s azóta sem felejtem el ezt az esetet. Átgondolva, átlátva a körülményt, a családi „légkört”, a rossz, beidegződött táplálkozási szokásokat- (vegetáriánusi táplálkozásuk ellenére is), úgy érzem jó lenne elfogadni, s elgondolkozni azon, „hogy testnek élete a vérben van” s a vérünk pedig a fenti idézetek szerint is, abból van amit elfogyasztunk napi élelemként. Harmadik tapasztalatomat olvashatják a „Táplálékod legyen gyógyítód” c. könyvemben egy magyar asszonyról, akit 1991. nyarán hozta el hozzám a férje. Viszontagságos életkörülményei mellett is jól van, önellátó, buszozik és jön-megy, s boldogan él. Ne felejtsék el Pál apostol szavait: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel”. Nem abban kell megelégedettnek lenni, hogy betegek vagyunk, hanem elfogadni az isteni tanácsokat, követve azokat, nyugodt lelkülettel élve végezni feladatainkat. Az elmúlt évben a jó Isten segítségével írtam: Életreceptek-Ételrecptek c. könyvemet, melyben több mint 200 VEGÁN recept van, a kenyérsütéstől a növényi tejekig, a vegán kocsonyától a töltött káposztáig, a tojás nélküli süteményekig. Hiszem, hogy első lépés az étkezés megváltoztatása, de mivel ez csak úgy történhet, ha értelmünk felfogja, igazán! Hogy „minden szerv megköveteli a maga részét”, s vérünk abból képződik amit elfogyasztunk, ezért mondom: A REFORM A FEJBEN KELL KEZDŐDJÖN ! KÉREM, GONDOLKODJANAK EL: VÁLTOZNUNK KELL ÉRTELMILEG, LELKILEG, FIZIKAILAG EGYARÁNT. Írtam, hogy láttam a családi légkört! Igen, befolyásolja fizikai egészségünket a lelki állapotunk, - nagyon, de nagyon. Magamnak 45 éves koromig nem volt egy óra, hogy ne fájjon valami, főleg a bal csípőm a többszöri műtétek, a csont-tbc- miatt. Sok volt a fájdalom, nehéz volt az idegenben a hat hónapos kezelés, de nem volt más kiutam. Soha egyetlen ember sem adott reményt, hogy lesz idő, mikor fájdalom nélkül élhetek. Soha nem bíztattak, sőt inkább minden reményt kivettem a lábam előtt. S ezt látom a betegeken is, inkább beléjük van sulykolva a betegség, mint reményükben segítenék a gyógyulás felé. Többször elolvastam a következő kis verset: Életem ott van Isten tenyerén… Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog szemem, Száz jajjszó között, is bízom vakon, Hitem fel nem adom. Rám törhet vadul, ezer baj, s veszély, Isten így szól ne félj! Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén ! Elfogadtam betegségemet, s mikor megtanultam, hogy mit kell tenni, tettem, majd lemondtam –mint született vegetáriánus - minden kedves ételeimről. Azóta is jókat és finomakat eszem, más- és másképpen elkészítve. Mi a valódi boldogság? Jónak lenni – és jót tenni! Úgy érzem mind a tíz könyvemmel erre szeretném felhívni minden kedves olvasóm figyelmét, melyekből egész életében tanulhat. Nekem sem volt könnyű a hat hónap, de megérte! Köszönöm a jó Istennek, hogy így rendezte életem. Ha nem lettem volna beteg, lehet sok mindent máskép látnék az életben. Kedves betegtársak, kérem gondolkozzanak el a fentieken, s az alábbi versen: LEHETETLEN Te azt mondod, hogy lehetetlen… és leereszted a kezed, Csüggedt, fásultan belenyugszol, nem lehet, hát nem lehet. Azt mondtad, hogy lehetetlen, és lefagy az ajkad, a szíved.. Már alig mersz, és kihagy belőled minden hősi lendület. S miattad, hullhat itt a gazság, Fertőzhet a bűn és kapzsiság, Hagyod, h a d d rohanjon vesztébe, dühödt, őrültként a világ ! Hát mit tehetnél? Nincs hatalmad, Se szó, se kéz, se könny, se jaj, se ész, Se fegyver nem segít már, se ezer nábob, se arany! Legyen mi lesz! Ha ég az erdő, ki oltja el? S mit ér a gát, ha tenger ki lép medréből, S őrültként dobálja magát? Lehetetlen, hát lehetetlen… Méreggel, átokkal teli e világ! Szenny, sár, kelevény, - már lehetetlen megmenteni! S így szólsz - mert hitvány, nyavalyás vagy! És tapló van melleden belül! ÉS TUDOD, HOGY a HÍVŐNEK a LEHETETLEN SIKERÜL? Szavadra… forrás kél a pusztán, A néma szól, a béna megy, Manna hull, hegyre hág a tenger, Vagy tengerbe lép a hegy! Szeretet lesz a gyűlöletből! A büszke megalázkodik! A kapzsi ingét odaadja, s a káromló : imádkozik ! Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át. HA HISZEL ! S MINDEZNEM MESE, PÉLDÁK BESZÉLNEK, S NÉZD! KÖRÜLVESZ A BIZONYSÁGOK FELLEGE ! Higgy és minden lehet ! Ne ejtsd le csüggedten fáradt fejed ! Lehet béke, lehet bocsánat, Új élet, jóság, szeretet! Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság, könyörgés : Semmi nem segít. DE MEGMENTHETI A VILÁGOT A LEGNAGYOBB ERŐ: A H I T http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=245&alrovat=249&cikkid=9975