Jeanne d’Arcot – akit 1920-ban avattak szentté – eretnekség és boszorkányság vádjával ítélték halálra, és 1434-ben, 19 éves korában máglyán elégették. 1867-ben egy párizsi patika padlásán bukkantak rá egy bödönre egy cédulával, amely azt állította, hogy az edényben Jeanne d’Arc maradványai találhatók.

Az „ereklyéket” állítólag a normandiai Rouen városában találták, azon máglya hamvai közt, amelyen Jeanne-t elégették. A maradványok egy megszenesedettnek tűnő bordából, megfeketedett fadarabkáknak kinéző törmelékből, egy 15 centiméteres vászondarabból és egy macska combcsontjából állnak. Ez utóbbi önmagában még nem furcsa, mivel a középkori Európában elterjedt gyakorlat volt, hogy fekete macskákat dobáljanak a feltételezett boszorkányok máglyájára.

Az egyház által valódinak elismert és megszentelt maradványoknak jelenleg a tours-i érsekséghez tartozó Chinon múzeuma ad otthont.

Valami bűzlik

A múlt évben egy francia törvényszéki orvosszakértő, dr. Philippe Charlier engedélyt kapott a relikviák megvizsgálására a francia katolikus egyháztól. Egy sor tudományos tesztet végzett, többek közt spektroszkópos és elektronmikroszkópos vizsgálatot, valamint pollenanalízist.

E vizsgálatok szerint a bordacsont Krisztus előtt a hetedik és a harmadik század közötti időből származik. A macskacsont is arra az időre datálható és szintén mumifikálódott. A kutatók fenyőfákból származó virágport találtak, ami valószínűleg az ősi egyiptomi balzsamozáshoz használt gyantával kerülhetett oda. A 15. században nem éltek fenyők Normandiában.

Dr. Charlier az illatszergyártásban dolgozó két illatszakértőt is bevont a kutatásba. Velük nemcsak az állítólagos relikviákat, hanem más csont- és hajmintákat is megszagoltattak úgy, hogy nem tudták, melyik az „igazi” minta. Mindketten „égett gipsz” és „vanília” szagát érezték a mintán. A gipszszag azt az állítást támasztaná alá, miszerint Jeanne-t egy gipszoszlophoz kötözve égették meg, hogy tovább tartson a látványosság.

A vaníliaillat azonban nem fér össze a hamvasztással. Ez a vanillin nevű vegyületből származik, amely a test bomlásakor szabadul fel.

A bordát és a macskacsontot borító fekete kéreg elemzéséből kiderült, hogy nem tűz miatt keletkezett, hanem valójában fagyantákból, bitumen és más kémiai anyagokból, például malachitból álló balzsamozó keverék.

A középkorban és később orvosi célokra használtak porított múmiamaradványokat. Gyomorpanaszokat, menstruációs görcsöket és mindenféle vérproblémát kezeltek velük. A kutatók azt feltételezik, hogy egy 19. századi patikus áll a hamisítás mögött, és ő alakította át egy egyiptomi múmia maradványait hamis ereklyékké.

A miértre nincs válasz. Philippe Charlier szerint valószínűleg nem pénzért, talán vallásos okokból, talán a szentté avatás elősegítésére.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=9106