1990. március 30-án a belga légvédelem riasztott két F16-os vadászgépet, miután többszöri próbálkozásra sem sikerült beazonosítaniuk az ország déli része fölött áthaladó repülőt. Amikor a pilóták felfedezték a tárgyat, az 2100 méter magasan repült, ám pillanatokon belül 3000 méter fölé emelkedett, majd hihetetlen gyorsasággal, öt másodperc alatt 150 méteres magasságba ereszkedett. Eközben a repülő tárgy a hangsebesség kétszeresére is felgyorsult, és mindezt az F16-osok és a földi megfigyelők műszerei is rögzítették. Furcsa volt az is, hogy amikor átlépte a hangsebességet, nem lehetett hallani a szokásos hangrobbanást, miközben szakértők szerint ilyen mértékű gyorsulást és zuhanást egymásután nem képes emberi pilóta túlélni. A Discovery Channel 1991-ben sugárzott „Unsolved Mysteries” (Megoldatlan rejtélyek) című sorozatában interjút készítettek W.J.L. de Brouwer vezérőrnaggyal, a belga légierő akkori műveleti parancsnokával. Ő megerősítette, hogy „kiemelkedően nagy gyorsulási értékeket mértünk, amelyeket nem lehet egyetlen hagyományos repülővel sem elérni”.

Még 1981-ben, egészen pontosan január 13-án, Charles Halt alezredes, a brit Royal Air Force suffolki (Bentwaters/Woodbridge) amerikai légibázisán dolgozó parancsnokhelyettese feljegyzést küldött a brit védelmi minisztériumnak, amelyben az 1980 karácsonya és szilvesztere között bekövetkezett éjszakai események sorát írja le. Az információszabadságról szóló amerikai törvény értelmében a feljegyzésnek egy másolatát kénytelenek voltak 1983-ban nyilvánosságra hozni. Ebből kiderül, hogy 1980. december 27-én kora reggel az amerikai légierő biztonsági őrjáratának két tagja a woodbridge-i bázis melletti, rendleshami erdőben észlelt szokatlan fények felderítésére indult. „Az illetők egy furcsa, csillogó tárgyat láttak az erdőben. Leírásuk szerint a tárgy fémesnek és háromszög alakúnak látszott, a szélessége a lábánál két-három méter, a magassága mintegy két méter lehetett. Az egész erdőt megvilágította fehér fényével” – olvasható a feljegyzésben. „A furcsa tárgy csúcsán vörös fény pulzált, alja pedig kéken világított. A tárgy lábakon lebegett. Amikor a járőrök elindultak felé, a fák között manőverezve eltűnt…. Másnap az eset helyszínén három darab közel 4 cm mély és csaknem 18 cm átmérőjű bemélyedést fedeztek fel. A következő este ellenőrizték a terület sugárzási szintjét. A rögzített béta/gamma értékek 0,1 milliröntgent mutattak, a legmagasabb értéket a három bemélyedésnél és az általuk képzett háromszög középpontjánál észlelték.” Ez a várt szint tízszeresének felelt meg.

A feljegyzés ezután leírja, hogy december 29-én éjjel vörös, „napszerű” fényt láttak a fák között, amelyből csillogó részecskék szóródtak szét, majd a fénysugár öt különböző fehér részre vált, és eltűnt. Ezután két-három órán keresztül három tárgyat lehetett látni az égen; az egyikük délnek tartva időről-időre fénycsóvát bocsátott ki. „Ennek a jelenségnek többen is szemtanúi voltak, köztük az alulírott” – zárja sorait Halt alezredes. A dokumentumot, Nick Pope minisztériumi tisztviselő mutatta meg nekem. Pope szerint a Rendleshamnél megfigyelt titokzatos fény „a világ egyetlen hivatalosan is elismert ufójelensége”.

Nem azért nem felel meg a valóságnak, hogy Rendelsham lenne az egyetlen hivatalos ufómegfigyelés, mert sosem ismerték el hivatalosan – mondja Pope úr –, hanem azért, mert számtalan más alkalommal is láttak ufókat katonai szemtanúk, illetve radarral is megerősítették a vizuális megfigyelés tényét.

A francia jelentés

1999. július 16-án a francia Nemzetvédelmi Felsőoktatási Intézet kiadott egy jelentést „Ufók és nemzetvédelem: mire kell felkészülnünk?” címmel. A jelentés előszavát Bernard Norlain, a francia légierő tábornoka, az intézet volt igazgatója írta. Bevezetőjét pedig André Lebeau, a francia Űrtudományi Központnak – a NASA francia megfelelőjének – egykori elnöke jegyzi. Denis Letty – aki ugyancsak a francia légierő tábornoka – elnökölt a francia katonai elit, többségében már nyugálományba vonult tagjaiból álló szakértőbizottságban. A 90 oldalas jelentés három évig készült. A tanulmány fő kijelentése szerint „jól dokumentálható megfigyelések egész sora arra késztet minket, hogy minden hipotézist mérlegeljünk az ufók eredetét illetően, különösen a földönkívüli erőkkel kapcsolatos feltételezéseket”.

A dolgozat tizenöt esetet mutat be, amelyek közül kilencet a francia honvédelem, egyet pedig a brit légierő lakenheath-i bázisa dokumentált. A jelentés ismertetőjében az áll, hogy „a bemutatott esetek csekély számuk ellenére is elegendőek ahhoz, hogy egy tanult és nyitott szemléletű embert meggyőzzenek az ufók létezéséről”. A beszámolóban bemutatnak két példát az ufók áltak alkalmazott megtévesztésekre is, de azt állítják, hogy az ilyen félrevezetések szerencsére ritkák és könnyen felismerhetők. A szerzők cáfolnak több, minden tudományos alapot nélkülöző elméletet az ufókkal kapcsolatban, például az összeesküvés-elméleteket, a titkos, nagyhatalmú csoportok manipulációiról szóló elképzeléseket, a parapszichikai jelenségeket, a kollektív hallucinációt, és a titkos fegyverek elméletét is roppant valószínűtlennek tartják.

A szakértőbizottság jelentése taglalja a földönkívüli látogatók lehetséges motivációit, kitérve arra, hogy láthatóan különös figyelemmel kísérik a nukleáris tölteteket hordozó rakéták bázisait. Rámutat, hogy az USA hozzáállása a kérdéshez az 1947-es roswelli eset óta „igencsak furcsa”, amit pedig kezdetben viszonylag nyitottan kezeltek. A dokumentumban azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy milyen politikai és vallási következményekkel járna, ha bolygónkat egy idegen kultúra képviselői keresnék fel, és mi lenne, ha fordított esetben a Föld lakói vennék fel a kapcsolatot egy kevésbé fejlett civilizációval? Végezetül megállapítják, hogy „az intelligens lények által irányított ufók létezése szinte biztosra vehető. Az eddig megszerzett adatok mind azt a hipotézist támasztják alá, hogy léteznek földönkívüli látogatók.”

http://hvg.hu/Tudomany/20070511_ufo_jelentes_sokszinu_europa.aspx?s=2007516nl