A Jézus halotti lepleként ismert szövetet 1578-óta őrzik az észak-itáliai Torinóban. Az ereklyével kapcsolatosan a XIX. század végén lángoltak fel első alkalommal viták, amikor a lepelről készített fénykép negatívján egy emberi arc tökéletes képe rajzolódott ki. Azóta számtalan elmélet született ezzel kapcsolatban, majd 1988-ban egy izotópvizsgálat azt állapította meg, hogy a lepel a koraközépkorból származik. Az eredményt azonban Raymond Rogers kémikus megtámadta, mondván, a vizsgálathoz az anyag egy később készült toldalékából vettek mintát. A kultikus tárgy kora tehát még mindig heves tudományos viták tárgya.

Szintén sokféle elmélet született a lepel hátuljának két évvel ezelőttig ismeretlen tulajdonságával kapcsolatban. E szerint a leginkább szennyeződésnek tűnő foltok szintén képesek elénk tárni Jézus arcát, méghozzá úgy, hogy a szemlélő a foltok hosszas megfigyelése után egy fehér falra veti tekintetét, ahol fehér színben kirajzolódik a Megváltó tekintete – a fényképnegatívon látott arc mellett immáron másodikként.

A lepel eleje az ismert arccal

 A jelenségre eddig többféle magyarázat született, ám a legújabb kutatások szerint egy biológiai reakció tehető felelőssé a nem mindennapi érzéki csalódásáért.

A 2004-ben két olasz kutató által bejelentett felfedezés, miszerint megfelelő fény és optikai beállítások mellett a látszólag amorf formák és szennyeződések egy „újabb arc” formáját rajzolják, hamarosan munkára ösztönözte a biológusokat is, akik most meglepő elmélettel álltak elő. Szerintük az emberi agy úgy van programozva, hogy annak elsődleges feladata az arcok felismerése és a látott kép elraktározása. Emiatt különböző formájú tárgyakban - felhőkben, fák koronájában vagy akár a kávézaccban is – képesek (és hajlamosak) vagyunk valamilyen ismert formára, emberi arcra következtetni, és azt magunk elé rajzolni.

Ezt a tudat alatt zajló folyamatot figyelte meg a közelmúltban a majmoknál Doris Tsao, a brémai egyetem kutatója. A professzor kísérletei során beigazolódott, hogy az emberekhez hasonlóan a majmok is megkülönböztetett figyelmet szentelnek társaik arcának memorizálására. Kutatása során gyümölcsöket és tárgyakat ábrázoló speciális fotókat mutattak meg az állatoknak.

A szövet hátulja a 2004−ben felfedezett foltokkal...

...és a másik arccal − csak érzéki csalódás?

A képeken a tárgyak némelyikét digitális technikával átalakították, s egy emberi arc vonásait rejtették el rajtuk. A kísérlet meglepő eredménnyel zárult: a majmok kitörő érzelmek közepette jelezték, ha valamely ábrán észrevették az elrejtett emberi arc jegyeit.

A kutatók azonosították az agynak azt a részét, amely e furcsa jelenségért, speciálisan az emberi arcok újrafelismeréséért felelős; ez a piciny terület a nagyagyban található. Amikor tehát az ember bármilyen képre tekint, akkor az agy ezen része önkéntelenül is mindig egy arc felfedezésén munkálkodik. A torinói lepel rejtélyes jelenségének titka tehát megoldódni látszik, ám a kapott válasz újabb kérdéseket vet fel. Továbbra is megoldatlan rejtély például, hogy hogyan került az érzéki csalódást okozó szennyeződés pont ilyen formában a lepelre, mivel akár a legkisebb eltérés teljesen más észlelt képet eredményezett volna.

Dacára a tudomány magas fejlettségének, lehetséges, hogy vannak kérdések, amelyekre racionális úton soha nem fogunk kielégítő választ kapni.

http://www.an-no.hu/index.php?cikk=1815