Miért titkolja a művészettörténet Jézus zsidó származását?

Hol vöröshajú, kékszemű írként, hol csokibőrű afrikaiként ábrázolják Jézust, akinek zsidó származása számos érdekes kérdést felvet a művészi bemutatására vonatkozóan. A témára karácsony közeledtével egy most megjelent amerikai cikk szerzője hívja fel ismételten a figyelmet. Az alapkérdés, hogy miért képzeli minden amerikai, illetve európai Jézust fehérbőrű, sokszor szőke, kék szemű férfinak, miközben ezek a jegyek bizonyára nagyon távol álltak a valóságtól.

Igaz, hogy sem Jézus, sem Mária, József, valamint a születésnél a Biblia szerint jelen lévő pásztorok és „napkeleti bölcsek” külsejéről nem rendelkezünk sem korabeli, sem utólag írt, vagy ábrázolt hiteles forrással, de valami mégsincs rendjén, ha az ember bemegy a Macy’s-be, New York egyik legnagyobb áruházába, és két, egymástól látványosan különböző betlehemi jelenetet lát: egy „vatikáni stílusút” és egy „bizánci stílusút”. A fő eltérés a figurák kivitelezésében van, egészen pontosan azok színében: míg a nyugati kereszténység híveinek szánt modell összes szereplője fehérbőrű, Mária vöröshajú, s a kis Jézus kékszemű, addig a másikon mindenki sötétbőrű – írja le a valóban feltűnő és tovább gondolásra érdemes jelenséget Newsweek újságírója. De vajon hogy jutottunk el odáig, hogy mind az

Mária és Jézus afrikai ábrázolása

Újvilágban, mind az öreg kontinensen évszázadok óta az ésszerűségnek teljesen ellentmondva képzeljük el a Megváltót és minden hozzátartozóját?

Tény, hogy legkorábbi keresztény elődeink még a Jézussal foglalkozó legszentebb írást, az Újszövetséget sem hívhatták segítségül ahhoz, hogy miként ábrázolják őt. Az Újtestamentum ugyanis feltűnően kerüli külső, fizikai jellemzőinek leírását – hajáról a legtöbb, amit tudni lehet, hogy selymes gyapjúhoz hasonlított, más forrás meg nemigen akadt számukra. S mivel nagy távolságú utazásokra akkoriban kevesen vállalkozhattak, az idegen kultúrák és emberek megismerése sem volt jellemző. Jézust jobb híján tehát már a kezdetekben is magukhoz hasonlónak vélték. Továbbfokozta ezt a koraközépkori Európának az a sajátossága is, hogy a sötét bőrszín negatív asszociációt keltett. A 9.-10. században ráadásul megjelent a keresztények részéről az a vád is, hogy Krisztus halálát a zsidók okozták, így a sötét bőrszín egyre inkább a gonoszt, adott esetben magát a zsidót jelentette.

Fekete betlehemi jelenet...

...és ugyanez alaszkai módra

Jézus pedig mindenféle képi ábrázoláson egyre világosabb lett, néhol már vakítóan fehér, s ez egészen addig fajult, hogy egyes reneszánsz festményeken szőke, vagy világos vörös hajával és kék szemével már inkább egy ír férfira emlékeztet, mintsem egy izraeli származásúra. Jézus külsejének europaizált jellegét „az életével kapcsolatos másodlagos szereplőkre is kiterjesztették, így lett fehérbőrű Mária, József és a tanítványok is – avat be a művészettörténet eme ritkán tárgyalt fejezetébe Colum Hourihane, a Princetoni Egyetem munkatársa. „Az ábrázolóművészet legkorábbi szakaszában kialakult a jó és a gonosz megfeleltetése a világosnak és a sötétnek, így fordulhatott elő, hogy Júdás, Heródes és Pilátus egyre többször sötétbőrűként tűnik fel a képeken.”

A Közel-Keletről nyugat felé haladva valóban egyre „fehérebb Jézusokkal” találkozhatunk, déli irányt véve viszont a folyamat ellentéte játszódik le, míg egyszercsak rátalálunk a másik szélsőségre, a fekete afrikai Megváltóra és ugyancsak csokibőrű családjára. Ez a jelenség állítólag különösen igaz a Jézus születését megörökítő betlehemekre.

http://www.an-no.hu/index.php?cikk=955