Miközben számos országban, így az Egyesült Államokban a rendőrség nem habozik parafenoménokat bekapcsolni a nyomozásba, nálunk a bűnüldöző szervek hivatalosan nem alkalmaznak a nyomozások során jósokat. Garamvölgyi László ezredes, az ORFK szóvivője szerint ennek egyszerű oka van.

„A látnokok, jósok vagy parafenoménok nem számítanak szakértőnek, és hivatalos segítségükre a büntetőeljárási törvény szerint nincs mód. Adott esetben, ha a látnok maga kéri, ki lehet hallgatni tanúként, de vallomása semmilyen bizonyító erővel nem rendelkezik. Mivel a nyomozások során egy-egy gyanú igazolására speciális szakértésre van szükség, ezért csak azoknak az igazságügyi szakembereknek van döntő szavuk, akik erre külön végzettséget is szereztek. Ők a szakvéleményüket illetően büntetőjogi felelősséggel tartoznak, tehát hamisan nem nyilatkozhatnak egy-egy kérdésről, mert akkor eljárás indulhat ellenük.” Az ORFK szóvivője hozzátette,  az áldozatok hozzátartozói fordulhatnak látnokokhoz, de azt nem kérhetik, hogy a rendőrség meghallgassa a látomásokat.

A nyomozók tehát – hivatalosan – nem adhatnak a látók szavára. Baráth Klára látnokot azonban – akit egyébként Japánban sokat hívnak televíziós műsorokba – felkeresték már nyomozásban elakadt rendőrök.

„Egy szegedi életvédelmis nyomozó például édesanyja halála ügyében jött el hozzám. Az asszonyt megölték, ezért a rendőr nem vehetett részt a nyomozásban. Elhozta nekem az anyja fényképét és fülbevalóját. Éreztem, hogy két férfi és egy nő van a dologban, illetve, hogy nem magyarul beszélnek. Emellett harangzúgást hallottam. Kiderült, nem véletlenül, a nőt ugyanis a mise idején gyilkolták meg román vendégmunkások” – mesélte a látnok.

Az első rendőr ügyfelek civilként mentek hozzá, hogy eltűnt emberekről kapjanak tőle információkat. Később, viszont, kilétüket felfedve, egy-egy nyomozásban is a segítségét kérték. „Egyszer például egy eltűnt idős nő után kutattak. Elhozták az asszony fotóját, amelyről megéreztem, hogy valahol mélyen van elrejtve, és hogy a férje végzett vele. Ezzel együtt figyelmeztettem a zsarukat arra, hogy amikor a férfit le akarják tartóztatni, valamit el fog követni. Így is lett. A nőt valóban a férje ölte meg, aki a holttestet egy szőnyegbe csavarva a pincébe dugta. Amikor kattant volna a bilincs a kezén, hasba szúrta magát.”

Egy alkalommal egy apa kérdezte tőle, hol lehet 32 éves fia, aki egy békési faluból indult el egy legénybúcsúra. „Megmondtam neki, menjen haza, a fia holtteste három hét múlva egy csatornából fog előkerülni. Még a rendőrök is megkerestek az ügyben, akiknek szintén beszámoltam a megérzésemről, ami be is igazolódott. A férfi ugyanis egy buliból ittasan indult hazafelé, és belefulladt a csatornába.”

Nemcsak Klára jósnő az egyetlen, akit ilyen témákkal megtalálnak, Marcus Mágustól is kérnek segítséget bűncselekmény kapcsán, na nem a rendőrök, hanem a kárvallottak. „Másfél hete volt nálam egy asszony, akinek a fiának kölcsönadta a barátja az autóját és ellopták. Tudtam, hogy valami nem stimmel, biztos voltam abban, hogy a férfi nem mond igazat. Néhány információt adtam a hölgynek, amivel meg tudná győzni az urat, hogy „segítségére” legyen a fiának. Nemsokára az illető beismerte, hogy ő maga kapcsolatban állt a rablókkal és cserébe nyolcszázezer forintot kapott” – mesélte a mágus.

Marcus saját története is drámaivá sikeredett. Amikor először látott bele valakinek az életébe, megrémült. „Mindez a metrón történt. Mellém állt egy férfi, aki negatív érzést váltott ki belőlem, és hirtelen átéltem életének negatív mozzanatait, munkahelyi vitáit, a gondokat a házasságában. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, és annyira rosszul lettem, hogy a következő állomáson ki kellett szállnom a szerelvényből.” A mágus eleinte igyekezett „tudomást nem venni” ezekről a megérzésekről, és csak később, egy év múlva kezdett el foglalkozni e képességével és próbálta fejleszteni. 

"Néhány kollégának a munka megkezdéséhez fontos, hogy megmutassák a keresett személy fotóját vagy egy hozzá kötődő tárgyat, mert abból különböző energiákat tudnak átvenni. Minden tárgynak van egy története, amely információval bír. Ez a látnokok egy részénél képként jelenik meg, másoknál viszont érzések formájában. Amennyiben felmerül egy konkrét személy, és többet akarunk tudni róla, megpróbálok a tudatába bemenni” - meséli.

Állami elismerés a vak látnoknak

Bulgáriában szinte a nemzet szentjeként tisztelik Vanga mamát, a vak parasztasszonyt, aki látnoki képességei kapcsán vált híressé. Vangelia Pandeva Dimitrova (1911-1996) ujjai a kéz és a lábfején egy ideig össze voltak nőve, illetve még gyerekkorában vesztette el a látását.

Vanga azt állította, hogy a szülőfaluja alatt húzódó ősi város szellemei mesélnek neki mások életéről, a születéstől kezdve a halálig. Élete során sok híres személy és állami vezető meglátogatta. 1942-ben III. Borisz király is tiszteletét tette nála. Vanga azt tanácsolta neki, jól jegyezze meg az augusztus 28-ai dátumot. A király egy évvel később pontosan ezen a napon halt meg.

Ettől kezdve Bulgáriában alig akadt ember, aki kételkedett volna képességeiben, s szentként kezdték tisztelni. A bolgár kormány nem rég úgy döntött, emléket állít a látnok tiszteletére: a hamarosan megnyíló múzeum Vanga mama életét és hírhedtté vált jóslatait mutatja majd be.

http://hvg.hu/panorama/20070830_ezoteria_latnokok_bunugyek.aspx