Cézár nyílj ki, mondta Brutus és belevágta a tőrt. Hátul
     Antoniusék összesúgtak: Ez már döfi. Egy katona sehogyan nem
     akart harcolni a légiósok ellen. Azok csodálkozva körbe
     veszik, de érdeklődésükre csak ennyit mond: Szabin vagyok.
     És kezdődött a Kárpát medence története. Hun volt, hun nem
     volt. Élt egyszer Attila, aki egy hamis damaszkuszi pengét
     előrántva így kiáltott: Csoda szar vas! És lett lészen nosza.
     Kezdődött a magyar történelem megannyi huszárvágással és
     megannyi császár metszésével. Tas alkoss gyarapíts! Nem
     Töhötöm. Álmos vagyok. Ez Huba. És megkondultak a harangok és
     Örsbe szorult az öklük. Sétálunk az Árpádok alatt, Géza
     kézben. István király vágtat fakón. Valaki rálő tömegből, de
     Gellért kap a lövedék, s ő lőtt sebbel lobbal elillan.
     Országom egy hóhér! (Halotti beszéd...) Hej Magyar hon! Van
     sok rozsod, volt sok búzád, de nem volt több Árpád... Így halt
     ki az Árpád-ház.
     Elpusztult az aranybullát tojó tyúk. IV. Béla vagy negyedik
     Béla aki korszerűsítette a közigazgatást, felszámolta a tatár
     járásokat, egyik nyilatkozatában emígyen szólott: Hej tatárok
     tatárok! Hoztok is, bifsztek is.
     Az Anjouk úristenit! De Salamon töke még messzire látszott...
     Moldva csinált problémának hittük a török sereget is, de mikor
     Dugonics tituszt kapott, hát kitört a háború. Néhány végbéli
     vitéz felsóhajtott: Csak az a vég, azt tudnám feledni...
     Gyűzött a Dózsa, gyűzött a Dózsa! Tegnap a parasztok
     felkeltek! Megreggeliztek, majd kiegyenesített kaszáikkal
     üldözték Zápolyát, akit egyébként még veszett kutyák falkája
     is üldöz. Több is veszett Mohácsnál. A törökök persze tudták,
     hogy a fáknak melyik oldala Mohács... II. Lajos maga itta meg
     a cselének a levét. Földet osztottak. Mindenki kapott egy fél
     holdat. Az ország három tagba szakadt. Megtanultunk Isztambul,
     de Gül babát türbe csalták. Húzd rá kóczi! Ne Thököly! Nem oda
     Buda! Kiabáltunk, persze ekkor Buda már rég oda volt. És
     Salamon töke Mária Terézia kezébe került. De kifogjuk a bécsi
     szelet a vitorlájukból. Persze Szilágyi Erzsébet ekkor már a
     fasorban sem volt. Folyt a világtörténelem is. Bocsánat,
     elveszett az egész Spanyol hajóhad? Nem, csak a harmada.
     Bléket kaptak. Egy bizonyos Nagy Katalin nevű cárnő így
     szólott: Elnézést uraim mennem kell, Szentpéter vár. Ha ott
     lett volna egy bizonyos Vlagyimir Iljics, csak ennyit mondott
     volna: Jól illik ez a len ing rád. Egy Napóleon nevű császár
     nem dupla Nelsont rendelt, mondván Korzika vesém. De holló
     hollónak nem kaparja ki a gesztenyét, mikorra a helyzet
     tarthatatlanná vált, hát megkérdeztük: Gyalog megyünk, vagy
     szabadok, s minthogy a válasz jól hallható igen volt, így
     kérdést nem képezett a cselekedendő irány. Rohantunk a
     forradalomba, s mikor a közepére értünk, rémülten láttuk, hogy
     már csak kifelé vezet az út. Futott Jellasics a_gyáva_1
     nehezen követve korunk eseményeit. Kossuth Lajos azt üzente,
     elfogyott a régi mente... Újat húztak, de valahány csepp esett
     rája, annyi áldás szájon vágta. Így éltünk, de élhettünk volna
     még nagyobb sikereket is.
     Petőfi magának választott csillagot. Kossuthból cigaretta
     lett. Széchenyi lánchídként végezte a Duna két partja között.
     Bem apó bemondta az ultimátumot... és mindenki előtt világos
     lett. S a kiegyezés után az ország a milleneumra készült.
     Megkérdeztük a császárt: Hát assziszi szent Ferencz, hogy ez
     így jó lesz? Egy bizonyos Kun Béla egy másik bizonyos
     Vlagyimir Iljicstől egy táviratot kapott: Hát maguknak egy
     szikra távírójuk sincs? De van! Volt rá vágva a válasz és
     gyerekek tódultak az utcákra és kiabálták miki, miki, Horthy
     Miki! Lesztek ti még bolsevik. És az illegális kommunista párt
     illegalitásból illegalitásba vonult. A Donnál a Magyar
     hadsereg a második. Volt. Kodály figyelmeztet: Kállai kettős
     politikát folytat. Matahari tárgyalásán a védő így fordul az
     esküdtekhez: Uraim. Mentsék fel szegény kémet. A háború, ha
     nem is éppen hiro-simán, de befejeződött. S a nürnbergi
     mesterdalnokok perén, még elhangzott néhány tisztafa-jú ária,
     de azért az igazság is szolgáltatva lett. Magyar Rádió,
     Budapest. 1945. április  3. Jóestét kívánok! 1945. április 4.
     Jóestét Ivánok! S egy bizonyos Joszip Sztálin a balti népekhez
     intézett beszédében ekképp szólott: Akinek az Isten észt
     adott, adjon hozzá Litvánt is! És ez így is Lett. Kínában
     megjelenik az első német nyelvű napilap, a Mao cejtung.
     Elkészülni, vigyázz, Rajk! Kezdődnek az ötvenes évek...
     (Kiadjuk a jelszót: Aki kesztyűt vásárol, legyen annyi esze,
     nézze meg nincs-e benne az ellenség keze!) Ávó cézár! (Többen
     mondták, hogy Andrássy út hatvan, ma már egy Péter Gábor és
     Farkas Mihály ellátogatott egy előadásra. Új tendenciák
     jelentek meg az amatőrszínjátszásban. A darabokat a vasfüggöny
     mögött játszották. Így történt, hogy a Nemzetibe a Péter és a
     Farkas ment. S a Sztahanovról elnevezett horgászversenyen
     valaki kifogta az úttörők tizenkét pontyát. Rákosi Mátyás
     mindent beismer: Elvtársak, hajszál híján kopasz vagyok!
     (Közmondás: Aki ötöl-hatol, előbb-utóbb ötvenhatol!) Nem
     Mindszenti ami fénylik! Magyar Rádió, Budapest. 1956. október
     22. Jóestét kívánok! 1956. október 23. Jóestét Ivánok! S mi
     büszke Magyarok! Büszkék vagyunk tudósainkra. Bánki Donát
     rekesztett, Csonka Magyarország. Kandó Kálmánnak köszönhetjük,
     ha néhanapján nagymamáinkat a Batthyány téren elragadja a HÉV!
     (Magyar találmány a lidércnyomás mérésére kifejlesztett Manó
     méter is.) Sűrű sötét Erdély! Dühöng a déli széle
     országunknak. Határainkon túli határaink vannak... Nincs
     Kárpátlás?! A disznó, öbölbeli amerikai zsoldosok így
     kiáltoznak: Castrót akarok kötni! Castrót akarok kötni! A
     Vietnámban harcoló francia csapatok megtanulták merrő Fú a
     Dien Bien. Új gazdasági mechanizmusunkhoz új gazdaság is
     társul. Testvérnépeink rendőreinek ügybuzgalmát mutatja, hogy
     ha szólítja őket a kötelesség, hát Visztulában hagynak csapot,
     papot ... A nemzetközi terrorizmus seregszemléjén utoljára a
     Svédek vitték el a Palmét. Mi itt egy GMK-n belüli PJT
     keretében kötvényeket bocsátunk ki. A kötvényekért az állam
     jót áll. De ki áll jót az államért? Érkezett a hír: A
     csernobili katasztrófát még nem tudni, hogy a nyugati
     láncreakciós körök, vagy a honi nehéz elemek okozták-e.
     Mindenesetre a TASSZ jelentette:
     Már Madame Curie is csodálkozott az urán!


Elhangzott az Idegen Régió előadásában a múlt század nyolcvanas
éveinek derekán
(Néhol romlott, feltehetőleg hallomás után lejegyzett szöveg)