A szerdai sajtótájékoztatón bemutatták, hogy az eddig ismeretlen dokumentumokat két, most megjelent munkában, a La madre di Leonardo era una schiava? (Rabszolga lehetett Leonardo anyja?) és a Per la genealogia di Leonardo (Leonardo családfája) című könyvekben tették közzé, amelyeket Agnese Sabato és Alessandro Vezzosi Leonardo-kutatók szerkesztettek, hogy végre rekonstruálhassák a művész kevéssé ismert családjának történetét.

Leonardo anyjáról ugyanis a mai napig igen keveset tudunk, és születésének körülményei is igen rejtélyesek. Az egyetlen pontos dátum egy 1457-es adójegyzékből deríthető ki, amelyben a művész nagyapját is megemlítik, illetve a következőképp írják le unokáját: "Lionardo, 5 éves, Ser Piero és Caterina, aki jelenleg Acchattabriga di Piero del Vaccha da Vinci felesége, törvénytelen fia". A kutatók ezen kívül nem tudtak sokat megállapítani, bár arra fényt derítettek, hogy Ser Piero egy firenzei közjegyző lehetett, Caterina személye azonban a homályban maradt, és a legenda szerint egy Vinciból származó parasztlány lehetett.

A 30 éve tartó, és a Leonardo Könyvtár egykori igazgatója által vezetett kutatás azonban úgy tűnik eredményt hozott: eszerint egyik elmélet sem volt helyes. A levéltári dokumentumok szerint sem Vinciben, sem a környező falvakban nem volt Caterina nevű lány, akinek köze lett volna Ser Pieróhoz. Az egyetlen ilyen nevű nő egy rabszolgalány lehetett, aki a férfi tehetős barátja, Vanni di Niccolo di Ser Vanni házában szolgált. Erre a bizonyíték Vanni nemrég felfedezett végrendeletéből származik, a tehető bankár ugyanis Ser Pierót bízta meg annak végrehajtásával.

Vanni vagyona nagy részét egy vallási rendre hagyta, míg a rabszolgalányt feleségének, Agnolának adta, és a via Ghibellinán található firenzei háza Ser Pieróé lett. Bár Caterina felszabadításáról nem rendelkezünk dokumentummal, Vezzosi szerint valami fontos dolog történhetett 1451-ben, a bankár halálakor. Ser Piero ugyanis nem költözött be azonnal a házba, így a kutatók most biztosak abban, hogy megengedte az özvegynek, hogy haláláig a házban maradjon, ha cserébe Caterina elnyeri szabadságát. Ezt támasztják alá a dokumentumok is, amelyek szerint Agnolának ekkor lett szüksége egy új szolgálóra is.

Az sem mellékes, hogy 1451 után már nincs több nyoma a rabszolgalánynak, egyszerűen eltűnt a dokumentumokból. 1452. április 15-én aztán megszületett Vinciben Leonardo, majd pár hónappal ezután Caterina hozzáment Acchattabriga di Piero del Vaccha da Vincihez. Vezzosi szerint szinte biztos, hogy ez ugyanaz a nő, aki Vanni házában élt, és Ser Piero szeretője lehetett.

Ezt támasztják alá azok a korábbi vizsgálatok is, amelyek a mester ujjlenyomatának vizsgálata alapján kimutatták: Leonardo felmenői között arab ősök is vannak. A reneszánsz Firenzében ugyanis gyakori volt, hogy a Közel-Keletről és a Balkánról szereztek be rabszolgákat. Leonardo születésekor körülbelül 550 rabszolga élt a városban, amely azt jelentette, hogy az összes tehetős családnak volt rabszolgája. A lányokat megkeresztelték, közülük igen sokan a Maria, Marta és Caterina nevet kapták - állítja Sabato.

És hogy miért nem Ser Piero vette le Caterinát? Elisabetta Ulivi, a családfával foglalkozó könyv egyik szerzője szerint azért, mert a férfi ekkor még csak 26 éves volt, és inkább egy tehetős polgárcsalád lányát, Albiera Amadorit választotta. Később még háromszor nősült, így legalább 16 gyereke lehetett. Da Vincinek emiatt igen összetett kapcsolata lehetett féltestvéreivel, és Vezzosi szerint a reneszánsz zseni a legtöbbször azért utazott Firenzébe, hogy családi ügyeit intézze.

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=20335