A „vízparancsolat” nem vonatkozik mindenre, ami nagy kiterjedésű, és folyékony. Egyértelmű például, hogy az Amazonasban ne strandolj. A nagy számok törvénye (értsd: 6,5 milliárd humanoid) alapján viszont mindig akadnak vállalkozók. Az Amazonasnak saját huszonnégy órás őrző-védő szolgálata van, ami nem más, mint a gazdag élővilága: többek közt a kajmánok, anakondák, és piranhák tartják távol az okosabbját.

Ezeken túl az úgynevezett Candirú (latinul Vandellia cirrhosa) is megér egy (fekete)misét, annál is inkább, mivel mostanra már bebizonyosodott, hogy nem legenda. A Candirú egyáltalán nem nagy, mint az anakonda, és nem támad „falkákban”, mint a piranha, hírhedtségének mégis megvan a maga oka. A helyi bennszülöttek persze mindig is tudtak a Candirúról, és jobban félik, mint a piranhákat, de a tudomány szolgái hogyan is vehetnék komolyan a természeti népek humbugját…

Az urbánus legenda legtöbb verziója valahogy így szól: az egyszeri férfi belepisil az Amazonasba, amivel magához vonzza a kis halat, és az felmászik a húgycsövébe. Befészkeli magát, és fantasztikus mohósággal elkezdi szivattyúzni a vért a férfi péniszéből. A férfi sehogy máshogy nem tud megszabadulni tőle, kénytelen jól megpüfölni a szervet. Egy mellék-verzióban a szerv levágása és a hal különös képessége is szerepel: eszerint: nem is kell semmit belelógatni a vízbe, mert a Candirú képes a vízből kiugorva, a vizeletsugárban, árral szemben felúszni. Ez persze totális képtelenség, az viszont nem kizárt hogy régebbi korokban az áldozatok az önkasztrációhoz folyamodtak, akkor, amikor az egyetlen opció a szabadulásra, a sebészet még nem volt opció.

http://www.strandolj.hu/index.php?main=cikk&url=nem+legenda+a+rettegett+candiru+hal