Az aktív internetezők körében a webvideózás az egyik leggyakrabban igénybe vett szolgáltatás. A You Tube és klónjainak berobbanása megteremtette a webvideózás stabil, visszatérő nézőközönségét, kialakult a másodlagos közlés, a beillesztés kultúrája, és lassan körvonalazódnak a működő üzleti modellek is. A webvideózás betört a márkakommunikációba is, egyre kevesebben küldözgetnek ezresével dvd-ket ügyfeleiknek, inkább elkészítik a márka webvideós portálját, brandtévéjét. Óriási különbség van azonban a felhasználó által egy videomegosztóra beküldött zongorázó macska, egy kis szerkesztőség által készített független zenei magazin vagy a Fox tévétársaság által gyártott legfrissebb sorozatepizód megtekintése között. Nemcsak a jogdíjak, az elvárt kép- és hangminőség, hanem a hirdetési potenciál szempontjából is más-más karakterrel rendelkeznek ezek a tartalmak. Ugyanakkor számos közös tulajdonságuk is van.

Olvasni már nem kényelmes
Az Ipsos Media legutóbb közzétett kutatása alapján az Egyesült Államokban a 12 évesnél idősebb internetezők 56 százaléka néz online videót, az Egyesült Királyságban ez az arány 87 százalék. A megtekintett videók száma 77, illetve 108 havonta, a növekedési mutató minden más online mutatót felülmúl. A videomegosztók elsősorban a felhasználók által beküldött tartalomra építenek – amelyeknek a hiedelmekkel ellentétben csak egy része valódi ugc (user generated content), a többi szerkesztett műsor, például nem hivatalos koncertfelvétel – de látványosan emelkedett a szerződött partnerek, kiadók, produkciós cégek által publikált, jogvédett tartalmak száma is. Ugyanakkor a videomegosztók műszaki háttere, üzleti logikája és felhasználói felülete nem kényezteti el a szerkesztett tartalmakra vágyókat. Azok megjelenése ugyanis inkább csak kényszermegoldás volt a jogtulajdonosok részéről, annak a hallgató-  lagos beismerése, hogy nem léptek megfelelő időben, és új piaci szereplők modelljéhez kell alkalmazkodniuk.

Az elmúlt egy évben – elsősorban az angolszász piacon – jelentős projektek indultak a minőségi webvideózás kultúrájának megteremtéséért. A szerzői jogi problémák kiküszöbölése érdekében nagy kiadók részvételével megjelentek a kifejezetten tévés élményt nyújtó, közel HD-minőségű műsort kínáló online videotárak, általában ingyenes, ritkábban valamilyen előfizetős tartalomszolgáltatással. Az itt kínált sorozatok, talk show-k elérhetők broadcast csatornákon is, de így a néző nincs a tévékészülékhez és a lineáris sugárzás hátrányaihoz kötve, viszont a jobb minőségnek és a válogatott tartalomnak köszönhetően akár harmincperces videókat is megnéz. A legnépszerűbb Hulu.com-on havi 120- 150 millió videót indítanak, a tartalomhoz jelenleg négy-öt percnyi reklámot értékesítenek óránként, ami az amerikai kereskedelmi televíziós gyakorlatnak harmada, negyede.

*ezer darab, a táblázat nem tartalmazza a videohirdetéseket
Forrás : Nielsen Online, Video Census, 2008 szeptemberére vonatkozó adatok

Mindkét fenti műfajtól elkülönül a szerkesztett, kifejezetten webre készült internettévé. Itt a belépési korlát alacsony, a szükséges félprofi kamerák elérhetők, a vágás személyi számítógépen történhet. Mivel sok szabadúszó operatőr, vágó van a piacon, akik alkalmi munkára is gyorsan bevethetők, emberi erőforrásokban nincs hiány, a tartalom folyamatos előállítását azonban az üzleti modellnek fedeznie kell. Erre a piacra természetes belépők a nyomtatott újságok, magazinok csakúgy, mint az online világban egyébként már sikeres portálok. Ezt a vonalat a hazai piacon a legmarkánsabban egyelőre a Zoom képviseli, amely felismerte, hogy az Index és az Origo megszorongatásához új olvasók mellett új nézőket is lehet szerezni – hiszen az aktív internethasználat terjedését korlátozza, hogy sokat kell olvasni, ami sokak számára nem kényelmes. Tavasszal az Index is külön videós céget alapított, de láthattunk már jó minőségű szerkesztőségi anyagot a Zona. hu-n, próbálkozott már ilyennel a Hírszerző is, és a megújult Népszabadság Online-on is van egy Noltv nevű oldal. A tavalyi őszi utcai zavargások a Hvg.hu-t is kameraközelbe kényszerítették, és a Nők Lapja Café is kísérletezett már a műfajjal. Valószínűsíthető, hogy a trend folytatódik, és a jövőben minden nagyobb szerkesztőségnek lesz saját vagy állandó külsős videoprodukciós stábja, a  videolejátszó ablak pedig előbb-utóbb kitüntetett helyet foglal majd el a portálon, akár annak nyitóoldalán. Azonban a műfaj sikeréhez szükséges folyamatos magas nézettség csak a megfelelő tartalom, a magas műszaki minőség és a releváns médiafelület szinergiájával jöhet létre.

A minőség ára
A jó webvideó három-hat perc hosszúságú, pörgősre vágott, képes fenntartani a folyamatos érdeklődést. Mivel azonban milliók helyett „csak” tíz- vagy százezrek nézik, a szerkesztőség könnyebben enged a minőségi elvárásokból. Ilyen videotartalommal egyre több portál jelentkezik, köztük az Nb1.hu vagy Veszpremkfc.hu, ahol a gyártási költségek lényegesen alacsonyabbak (egyfős stáb, technikai háttér nélkül, minimális utómunkával), de a nézők számára fontos tartalom elviszi a hátán a gyengébb szerkesztőségi tartalmat. Ugyanakkor az igényes főcím, a jó minőségű hang, a képzett operatőr és vágó hiánya mind a nézőket, mind a hirdetőket könnyen eltántorítja, és kérdésessé teszi az egész műfaj hosszú távú sikerét. Egy minőségi webvideó elkészítésének önköltsége minimum 50 ezer forint, ezt kell tehát fedeznie az üzleti modellnek.

Ha eltekintünk a hazánkban gyakorlatilag csak a szexiparban működő fizetős tartalomszolgáltatás létezésétől, akkor a webes videózás árbevételi oldalán a rovat- és műsorszponzoráció, illetve a különböző hirdetési formátumok értékesítése marad. A webvideós hirdetések (ezer videoindításra eső) ára Európában 10-20 euró között mozog, de az olimpia és a foci EB ideje alatt volt 35 eurós üzletkötés is. Átlagosan tehát tízezres nagyságrendű nézőszámot kell produkálnia egy szerkesztőségnek, ha teljes egészében hirdetésből kívánja fedezni a gyártás költségeit. Ennél könnyebb helyzetben vannak a televíziók online videósoldalai, amelyek saját archív anyagaikat teszik közzé, csupán a netes közzététel technikai és szerkesztőségi díját kell kitermelniük. A videomegosztóknak még ennyi dolguk sincs, de az ott fellelhető tartalom jogi, minőségi és tartalmi problémák miatt nem is értékesíthető könnyen. A You Tube sem ad el hirdetéseket a felhasználók által beküldött tartalomhoz, csak a szerződött csatornákon keresztül közzétett anyaghoz, de ott is rendkívül kicsi, négy százalékos arányban. Ami az árbevételt illeti, havi ötmilliárdos nézettséggel (lejátszott videók száma) ez is elég ugyan a dobogós helyhez, de a Hulu.com megelőzéséhez már nem.

Végül speciális műfajként kell megemlíteni az élő webes közvetítést, ehhez azonban a terhelési csúcsok miatt mind szerver-, mind sávszélességoldalon nagyon komoly beruházás szükséges, vagy nemzetközi szolgáltató partnert kell bevonni. Ez azt jelenti, hogy a nézőnek 7-15 percenként kell elviselni egy úgynevezett overlay, azaz a tartalommal párhuzamosan futó hirdetést, vagyis egy hirdetési sávban elhelyezett feliratot, grafikát vagy mozgóképet, ami az éppen futó videó egy részét kitakarja. Illetve ilyen mennyiségben kell tudni értékesíteni ahhoz, hogy a költségeket fedezzék.

Nézőüldöző bevezetők
Az online reklámköltésen belül a digitális videohirdetések aránya a fejlett piacokon is csak három százalék körül mozog, de a növekedés idén háromszoros volt az előző évihez képest. Mivel a videók is valamilyen webfelületen érhetők el, alkalmazható valamennyi megszokott webes formátum, de léteznek már kifejezetten videókat kiszolgáló, úgynevezett in-stream adserverek is, amelyek támogatják a hirdetések tartalomhoz illesztését. Ezek lehetnek lineárisak, mint a televíziós szpotok, amelyek futhatnak a tartalom előtt vagy után, de meg is szakíthatják, illetve nonlineárisak, mint a videofolyamra ráülő, azzal párhuzamosan látható overlay banner, illetve egyéb grafikus felület, úgynevezett bug. Mindkét formátum lehet interaktív is, a felhasználót elviheti más weboldalra, de feljöhet a videolejátszó ablakban például egy adatgyűjtő űrlap vagy bármilyen további információ is.

*A legalább havonta online videót nézők százalékában, a táblázat nem tartalmazza a marketingcéllal készült videókat
Forrás: Emarketer-becslések nyolc kutatócég 2007-es adatainak súlyozott átlaga alapján, 2008. február

A videó megtekintésének központi eleme a lejátszó. A megszokott szörföléssel ellentétben itt egy adott oldalt nézünk, ahol egy keretben változik a mozgókép, de maga a keret és környezete változatlan. A lejátszó grafikai elemei testre  szabhatóak, de az azt körülvevő felületek is értékesek, ide tipikusan display jellegű hirdetések (úgynevezett companionhirdetések) helyezhetők el. Az Interactive Advertising Bureau közzétette ugyan ajánlásait a formátumokkal kapcsolatban, de mégis sok meghökkentően rossz megoldást lehet látni. A legnépszerűbb hirdetési formátum ma még mindenhol a videók előtt futó – sokszor 15-30 másodperces –, úgynevezett pre-roll hirdetés, ami tartalmilag a legritkább esetben illeszkedik magához a videóhoz, és bizonyíthatóan a nézők lemorzsolódásához vezet. Ezzel szemben a jól tervezett overlay hirdetések azonnali interakcióra ösztönöznek, kitöltethetünk egy űrlapot a nézővel azonnal, vagy más eszközökkel juthatunk közelebb az értékesítési szituációhoz.

Az online videoipar még nagyon fiatal, hiányoznak a sztenderd műszaki megoldások és mérési módszerek, nem minden adserver tud minden lejátszóval kommunikálni, emiatt sem az értékesítés, sem a kiszámítható vásárlás nem könnyű. Ugyanakkor hatalmas lehetőség és növekedési potenciál van a piacban, ha a szereplők a kötelező elemek (mérés, átjárhatóság, letisztult formátumok) mellett kialakítják a műfaj valódi arcát, és nem a televíziós sablonokat próbálják meg átültetni.
 

Videonézettségi adatok

A videonézésre még nincs hitelesített mérési adat, így a piac méretéről csak becsült, illetve az üzemeltetők által közölt adatok állnak rendelkezésre. Az egyedi látogatók és oldalletöltések száma ebben a műfajban értelmezhetetlen, a szakma a videoindítások számát jegyzi, illetve egyes oldalakon pontosan mérhető a lejátszott műsorperc is. Ez utóbbi előnye, hogy a hirdetési szempontból egy kalap alá vehető élő műsorfolyamra (live stream) és a néző által bármikor elindítható on-demand videolejátszásra egységes metrikát alkalmaz. A webvideó nézettségmérését speciálissá teszi az is, hogy a legtöbb oldal megengedi az úgynevezett tartalomszindikációt, azaz a nézettség jelentős része nem az anyaoldalon keletkezik, a lejátszóablak beillesztő kódját felhasználva a tartalmat mások is beilleszthetik az oldalukba. A legnézettebb szerkesztett hazai videókat (például szexipari backstage-videók a Juj.hu-n, Steve Ballmer Microsoft-vezér tojásdobálásos sztorija az Indexen, Kiszel Tünde italozása a Webcsatornán) életciklusuk során 200-300 ezren látták, a nézettség nyolcvan százalékát az első néhány napban produkálva. A brand site-ok közül Schobert Norbi Updatetv.hu oldalán az indulás második hónapjában már 150 ezer videoindítás volt, az olimpia és a foci EB idején pedig az Mtv.hu élő adását csúcsidőben 10-25 ezer néző követte a weben. Becslések szerint havonta mintegy hat-hétmillió alkalommal indítunk videoanyagot hazai oldalakról. Ennek körülbelül fele lehet kifejezetten webre készített tartalom, míg a másik fele közszolgálati és kereskedelmi televíziók weboldalán közzétett archív műsor. Ez a szám nem tartalmazza a hazai és külföldi videomegosztókon generált forgalmat, mivel az ott fellelhető tartalom műfajilag sem összehasonlítható a szerkesztett anyagokkal.

 

Formátumháború

Akárcsak az informatika más területein, a webes videózásban is két, szinte átjárhatatlan világ létezik: a Microsofté és a többieké. Meglepő módon azonban a piaci részesedés adatai ezúttal nem a redmondi óriásnak kedveznek. Míg az Adobe Flash által támogatott videoformátumok (FLV, H.264) lejátszásához szükséges komponens elterjedtsége 95 százalék felett van, a Microsoft viszonylag új, Silverlight nevű platformjának piaci részesedése mintegy ötszázalékos. A You Tube által is használt H.263-as FLV formátum minősége nem professzionális, szerkesztett tartalmakhoz való, a VP6-os FLV vagy a H.264/AAC viszont akár HD minőséget is képes megjeleníteni, bár ezt ma a szolgáltatók még a sávszélességre (és tárhelyre) való optimalizálás oltárán beáldozzák. Az egyébként elterjedt Windows Media Player által támogatott WMV formátumnak sokáig nem volt webes támogatása, így arra hirdetéseket illeszteni vagy más weboldalba ágyazni, programozni (például feliratozni) webes környezetben nem lehetett, így az azt választók jelentős nézettségtől esnek el. A Silverlight ezt a gordiuszi csomót vágja át, sőt bejelentették már a H.264/AAC formátum támogatását is, így lassan mégis átjárhatóvá válhat a két platform a felhasználók és fejlesztők nagy örömére.

 

http://www.kreativ.hu/cikk.php?nl=2779&id=23079&aai=0&s=0