Úgy tartják, hogy a tudomány három legizgalmasabb kutatási területe ma a genom (az örökítő információ, génjeink összessége – a szerk.), a kozmosz és az emberi agy.
Ezek nagyon komplex, ugyanakkor nagyon logikus rendszerek, amelyek törvényszerűségek alapján működnek. Közös tulajdonságuk még, hogy mind a három hálózatrendszerekből épül fel: hálózatok épülnek más hálózatokra, melyek egymást képesek szabályozni. Ez a leglátványosabban az agyban látható. Egyébként nyugodtan ide sorolhatjuk az immunrendszert is, mely ugyanilyen hálózatokkal működik, és a modern gyógyászatban legalább olyan forradalmi szerepe van, mint a genetikai kutatásoknak.
Ezek valóban a tudomány határterületén helyezkednek el? Meg fogjuk-e valaha tökéletesen ismerni például az emberi agyat?
–Erre a kérdésre nincs objektív válaszom, de szubjektíve azt mondhatom, hogy az emberi agy annyira komplex, annyira összetett, hogy a maga teljességében valószínűleg sohasem ismerhető meg. Egy idegsejten többezer másik idegsejt végződhet, így el lehet képzelni, hogy a beérkező ingerek milyen nagy mértékben befolyásolják a működését. És persze ez a sejt is számtalan más idegsejthálózattal lép kapcsolatba. Hihetetlen az agyban lévő hatalmas komplexitás!
Önt mi foglalkoztatja leginkább ebben az izgalmas birodalomban?
–Az agykutatás hatalmas terület, ezen belül két nagy irány az agyi funkciók kutatása és a betegségek okainak feltárása. Az én kutatási témám a sclerosis multiplex (SM), ahol nem magával az idegsejtekkel van a probléma, hanem elsősorban a nyúlványukat körülvevő, szigetelő velőshüvellyel.
Hogyan válik érthetővé egy laikus számára a sclerosis multiplex lényege?
–Az SM autoimmun betegség, melynek során a szervezet, illetve immunrendszere saját magát támadja meg.
A klasszikus elképzelés szerint egy vírus vagy egy baktérium támadása után az aktiválódó immunsejtek szerencsétlen módon a szervezet saját fehérjéit is idegenként ismerik fel. Az SM esetén ez a központi idegrendszer, az agy és a gerincvelő egy fehérjéje, amely az idegsejteket befedő velőshüvelyben helyezkedik el. Így a központi idegrendszer ellen is beindul az immunválasz. Amikor mi a beteggel találkozunk, a betegség már több éve zajlik. Kialakulásában fontos lehet a pubertás körüli időszak, azok a hatások, amelyek akkor érnek bennünket. Ezt a tényezőt a migrációs kutatások alapján ismerték fel. Ha valaki pubertás előtt elköltözik mondjuk Európából, ahol gyakoribb az SM, egy olyan területre, ahol ritkább, például Ázsiába, akkor ő jóval kevésbé lesz veszélyeztetett, mint azok, akik az öreg kontinensen maradtak. Ha viszont a pubertás után történik meg a migráció, akkor ez különbség már nem áll fenn. Ez a fogékonysági időszak a SM-nél valószínűleg az immunrendszer működésével függ össze. Ez a periódus az immunrendszer egy nagyon aktív időszaka.
Van magyarázat az immunrendszer ilyen kóros működésére?
–Az is az utóbbi évek kutatásaiból derült ki, hogy fontos kérdés, kit milyen fertőzések érnek. A fejlett országokban ugyan egyre kevesebb a fertőzéses, elsősorban parazitás megbetegedés a fejlődő országokhoz képest, ám ezzel arányosan növekszik az autoimmun kórképek kialakulása. Úgy tűnik, a világ civilizált részének lakóit nem érik már azok a fertőzések, amelyekre az immunrendszerünknek szüksége lenne egy megfelelő érési folyamathoz. Így viszont bizonyos autoimmun és allergiás betegségekkel szemben védtelenekké válunk.
Valamennyi fertőzésnek kiszolgáltatottá válhat az agyunk?
–Maga az SM betegség valószínűleg nem az agyban kezdődik, hanem valahol a vérünkben és a nyirokszerveinkben: az immunsejtjeink ott aktiválódnak. Az agy nagyon védi magát, külön immunszabályozása van. Ha kapunk egy súlyos tüdőgyulladást, az agy megpróbálja magát elszeparálni ettől a gyulladásos folyamattól. De ha az aktivált, az agyi fehérjéket felismerő immunsejteknek sikerül valahogy bejutni az agyba, akkor ott ugyanolyan gyulladást okoznak, mint bármelyik másik gyulladás a testünkben.
Amikor megvágjuk az ujjunkat, és egy kórokozó bekerül a szervezetünkbe, a falósejtek azonnal felismerik, kis fehérjerészekre bontják le, ezeket elviszik a környéki nyirokcsomókba. Ott bemutatják az immunsejteknek, amik ettől aktiválódnak, visszalépnek a vérbe, és ott elkezdik keresni, hogy honnan ered az idegen fehérje. Ha megtalálják, ott elindul a gyulladás.
Ugyanez zajlik le az SM-ben is, ha a kórosan aktivált, agyi fehérjéket felismerő sejtek bejutnak az agyba: elindul ott is a gyulladás. Ez roncsolni fogja azt az immunológiai határt, amivel az agy próbálja magát elszeparálni a szervezet többi részétől, és lehetővé teszi más immunmolekulák belépését is. Vagyis felerősödik a gyulladás, és végül lebomlik az idegsejteket befedő velőshüvely. Másodlagos módon azonban maga az idegrost is károsodni fog, és így nyilván az idegsejt funkciójában is változás áll be.
Tudható, hogy miért jön létre egyes esetekben kóros immunválasz?
–Sajnos még nem, de ha ezt megfejtjük, akkor nemcsak a tüneteket leszünk képesek kezelni, hanem gyógyítani is tudjuk majd a betegséget.

http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=67975