Olaszországban az időjárás- és útjelentések mellett mind a hét országos tévécsatornán napi eligazításban részesülhet a Bikáktól a Kosokig mindenki. A talján mobilszolgáltatók külön üzletágat alapítottak a jövendőmondásra, s az sms-ben küldött - természetesen meglehetős általánosságokban megfogalmazott - jövőközlés azóta nemzetközi siker lett. Spanyolországban a középkori alkimista és szabadkőműves szimbólumokra épülő tarot-kártyának van most divatja. "Csak Katalóniában három kisebb kereskedelmi tévécsatorna foglalkozik szinte éjjel-nappal a tarot-val: a betelefonálóknak avatott műsorvezetők adnak tanácsot, miként használják a lapokat, de van olyan műsor is, amelyben élőben vetik a kártyát" - számol be tapasztalatairól a Barcelonában élő magyar Holch Nikolett, aki az utóbbi években maga is alaposan elmélyedt e régi jóstechnikában. Míg a katolikus mediterrán országokban rendkívül sokan kikérik a jövendőmondók tanácsát egy-egy sorsfordítónak ítélt döntés meghozatala előtt, reprezentatívnak korántsem mondható felmérésünk szerint Észak-Európában más a helyzet. Talán a szigorúbb, racionálisabb protestáns hagyományok miatt csak kevesek hóbortja a jövendő ilyetén fürkészése - ám az ezoterikaboltokban a kristálygömbtől a varázsvesszőig itt is minden kellék megtalálható.

A vegyes népességű USA természetesen a jóslás terén is igen változatos képet mutat. Míg a szegényebb déli államokban az afrikai rabszolgákkal együtt behurcolt sámánista vudu vallás jövendölési rituáléi a meghatározóak, az északi nagyvárosokban inkább az európai tenyeres-kártyás szolgáltatók hirdetései lelhetők föl az újságokban. Most azonban mintha reneszánszát élné, s mindenfelé, minden etnikum körében terjed a "szókirakós" szellemidézés. "E szeánszok lényege, hogy az egybegyűltek a megidézett szellemek segítségével konkrét kérdésekre keresik a választ. A betűtáblácskák a láthatatlan erőknek engedelmeskedve állnak össze nevekké, üzenetekké" - vázolja a módszer lényegét Benkő Rita, aki az utolsó újvilági boszorkányperéről híres, máig az okkultizmus fellegvárának tartott Salem városától alig tízpercnyire található Massachusettsben gyógyszerkutatással foglalkozik.

"Kínában a jóslás hivatalosan büntetendő, ám a gyakorlatban a hatóságok nem üldözik e tevékenységet, legalábbis az újságokban nem lehet jósok körében végzett razziákról olvasni" - számol be tapasztalatairól az évek óta Kínában élő Gecse Mariann újságíró. Közben persze majdnem mindenki jósoltat magának. "A nagyvárosokban éppúgy megtalálhatóak a jósok, mint a legkisebb falvakban. Általában a piacok környékén rendelnek, a legtöbbjükhöz csak ajánlással lehet eljutni. A kuncsaftok által tiszteletteljesen tanár úrnak szólított bölcsek többnyire ápolt, szemüveges férfiak; nem lengi őket körül misztikus légkör, nem igyekeznek színházat csinálni mesterségükből. Jövendőmondásuk órákig is tarthat. A tarifa 50 jüannál, azaz nagyjából 2500 forintnál kezdődik, és alku nincs" - részletezi Gecse. A taoista templomokban ugyancsak foglalkoznak jövendöléssel, illetve egészségügyi-életviteli tanácsok adásával.

A kínai jövő többféle - néhány ezer éves - módszerrel is felvázolható: például a születési adatok alapján a kínai horoszkóp szerint, esetleg a már Magyarországon is ismert jicsing segítségével. Utóbbi lényege az Európában is ismeretes "fej vagy írás" játék, csakhogy Kínában három érmét kell feldobni, ráadásul egymás után hatszor. "A fej-írás arányokból és összefüggéseikből inkább ősi életvezetési tanácsok, mint jóslatok fakadnak" - magyarázza Rajnák Gábor, aki a Nők Lapja Café című internetes fórumban próbálja megismertetni a hazai kíváncsiakkal e módszert.

"Japánban a reggeli talkshow-kban, illetve a nap minden szakában jelentkező hírműsorokban is jósolnak. Leginkább vércsoporttípusokra bontva tudható meg a jövő" - tudjuk meg egy Tokióban élő magyar származású újságírótól, Kavagucsi Judittól. Az országosan fogható 8-as csatorna Fudzsi terebi című, reggel 8 és 10 között sugárzott műsorának végén például négy rajzfilmállatka jelenik meg a képernyőn: az egy-egy vércsoportot megtestesítő rózsaszín, kék, zöld és sárga rókák és mackók famászó versenybe kezdenek. A győztes állat által képviselt embercsoport nyerő nap elé néz, az utolsók viszont jobban teszik, ha otthon maradnak.

A tokiói Váci utcán, a Ginzán személyre szabottabb jövendőmondásban is részesülhetnek az arra vágyók, ha végigállják az olykor félnapos sort. "A fekete lepellel letakart asztalkájuknál, mécses fényénél ücsörgő tenyérjósok a legkeresettebbek. Díjuk legalább 3 ezer jen, vagyis úgy 6 ezer forint" - meséli Kavagucsi Judit. A buddhista kolostorokban is telt ház van, amikor a szerzetesek órákon keresztül kínai nyelvű misztikus jóslatokat olvasnak fel - holott Japánban igen kevesen beszélik a szomszéd birodalom nyelvét.

Indiában minden valamirevaló férfi farzsebében ott lapulnak pontos csillagjegyadatai. "Ezt, mint valami személyi igazolványt, bármikor előkaphatják, ha az asztrológiában járatosabb emberre akadnak, hogy jósoltassanak vele" - meséli Baktai Ádám jógamester, aki több mint tíz évig élt Indiában. A kontinensnyi országban többmilliós példányszámban jelennek meg az adott évre szerkesztett asztrológiai kalendáriumok, a pandzsikák. A részletesebb előrejelzésre vágyók az utcai jósokhoz fordulhatnak, akik tenyérből, csillagképből vagy csupán ránézésre állítják fel diagnózisukat. Aki brahmintól, azaz a papi kaszt tagjától kér alapos jóslatot, az akár 100 ezer forintnak megfelelő összeget is elkölthet erre. A kínaiakhoz hasonlóan az indiaiak sem a konkrét jövendőre kíváncsiak, inkább arra, melyik a legjobb időpont mondjuk a legkedvezőbb hivatali ügyintézésre, utazásra vagy leánykérésre. "Az asztrológia Indiában a lélektantól az orvosláson át az építészetig ívelő, az egyetemeken is oktatott gyűjtőtudomány. Az emberek hisznek benne" - állítja Baktai, aki maga is hét évig hallgatta e diszciplínát Dzsaipúrban.

A csak távolról egységesnek tűnő Fekete-Afrikában "a nagyvárosi emberek életét is alapvetően áthatják a babonák, a rontástól való félelmek és ezek legkülönbözőbb ellenszerei" - mondja Régi Tamás Afrika-kutató antropológus. A különböző etnikumok és törzsek mindegyikéről elmondható, hogy céljuk inkább a jövendő befolyásolása, nem pedig a titkok kifürkészése. Igaz, például Szomália állattartó népességének körében az áldozati kecskék, illetve marhák belének állásából még mindig szokás a jövőbeni eseményekre következtetni. Kelet-Afrika nagyvárosaiban pedig mind a mai napig dívik az úgynevezett papucsjóslás. Régi Tamás beszámolója szerint a következőképpen: "A használt gumiabroncsból készült papucsokat párosával összefogják és a levegőbe dobják. A földre visszahullott lábbelik állásából a jós kiolvassa a jövőt. Aztán zsebre vágja a pénzt."

VAJNA TAMÁS

http://hvg.hu/hvgfriss/2005.03/200503HVGFriss107.aspx