A terápiák egy része saját házi kedvenccel történik, illetve vannak úgynevezett állat-asszisztált foglalkozások, amelyeken terápiás célra kiképzett állatok és felkészült szakemberek segítik elő a betegek gyógyulását. Természetesen vannak olyanok is, akik allergiájuk, életkoruk vagy legyengült immunrendszerük miatt nem tarthatnak otthon házi kedvencet, így nem vehetnek rész állat-asszisztált foglalkozásokon sem. Nekik adhat reményt az a robotkutya, amelyet az egyik legnagyobb szórakoztató elektronikai cikkeket gyártó cég dobott piacra 1999-ben. A robot kutya tartásával kapcsolatos első pszichológiai kutatási eredmények egy nemrég Glasgowban tartott tudományos konferencián láttak napvilágot.

A társállatok emberekre gyakorolt pozitív hatásai elsősorban a magány, a depresszió, a rosszkedv és a stressz tüneteinek enyhítésében, a magas vérnyomás és a koleszterin szint csökkentésében, illetve a tanuláshoz, a mozgáshoz, a társas érintkezéshez való kedv növelésében mutatkoznak meg. De hogyan is történhet mindez?

Az állatok által kifejtett hatások egy része idegi-hormonális eredetű. Kiváltképp a kortizol-szint csökken az állattal való foglalkozás során, ami a stressz enyhülésére utal. Ezen kívül emelkedés mutatkozik a szeretet és a gondoskodó magatartásért is felelős hormonok, az oxitocin és a prolaktin szintjében, valamint emelkedik az úgynevezett boldogsághormon, a szerotonin mennyisége is a vérben. Ezek a pozitív kémiai hatások eddig csak élő állatokra vonatkozóan voltak ismeretesek. Vajon a robot kutya simogatására is hasonlóan reagál a szervezetünk?

A Rebecca A. Johnson által vezetett Egyesült Államokbeli kutatócsoport a fent említett hormonszinteket hasonlította össze egy hat hétig tartó kísérletben azokkal az értékekkel, amelyeket ugyanazon emberek vérében mértek egy robotkutyával való tevékenykedés során. Bár az összes hormonszint tendenciáját nézve hasonlóan alakult, mint a valódi kutyáknál - igaz a változás kisebb mértékű volt -, azonban érdekes módon, a vér kortizol szintje nagyobb mértékben csökkent a robottal való játék folyamán, mint amit az élő kutya ki tudott váltani a vizsgált személyekből. Ez azt jelenti, hogy a robotkutya simogatásakor a kortizol-szint csökken, mely vegyület alacsony szintje bizonyítottan csökkenti a szív-és érrendszeri betegségek jelentkezésének valószínűségét és a szívinfarktus kialakulásának kockázatát.

Meglepő továbbá, hogy mind a gyerekek, mind az idősek körében végzett vizsgálat szerint az ideiglenes gazdik a robotkutyát mindannyian barátként, társként kezelték és élő kutyához hasonló tulajdonságokkal ruházták fel. Viccesnek, kedvesnek találták, és határozottan arról számoltak be, hogy a vele való játék, foglalatoskodás enyhítette magányukat, rosszkedvüket. A vizsgálatból az is kiderült, hogy az óvodás korú gyerekek úgy vélték, a robot kutyát élő társaikhoz hasonlóan nem szép dolog bántani vagy elajándékozni, hiszen felelősséggel tartoznak irántuk.

A következtetés dr. Temesváry Kriszta, a Felelős Állatbarátok Egyesületének elnöke szerint egyértelmű: a robot kutyákkal kevesebb a gond, mégis jót tesz nekünk. Az állítás igaz, hiszen ily módon például az állatszőrre allergiások is állattartóvá válhatnak, azonban egy valódi állat simogatása és a gazdira pillantó boldog szempár látványa semmivel sem pótolható.

http://www.sg.hu/cikk.php?cid=35379