Egy lovasoktató valós beszólásai:

- Látják azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni. Úgyhogy szedjék össze magukat!

- Lovat láttak már? És miről ismerték föl? Hogy röfögött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félrebeszélt.

- Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja. És ahogy magukat elnézem, ő jár rosszabbul.

- A szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló.

- Hátul két lába van, ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól.

- Mint látják, mindegyik patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni.

- Látják a ló hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Maguk felette fogják.

- A ló elöl harap, hátul rúg, ezért a közepén szállunk föl rá.

- Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse föl! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam.

- Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré!

- Üljön már lazábban! Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló.

- Hogy ül a lovon?! Maga baloldali?

- Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk.

- Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít. Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta.

- Ne remegjen már annyira, eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Igen, van gerince, nem politikus az!

- Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett!

- Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.

- Ahogy látom, maga legalább egy hétig nem fog ülősztrájkot kezdeni.