A látszat néha csalhat.

 Alberto és Alice mindketten ápoltjai egy mentálhigiénés kórháznak.

Egy nap, amikor a kórház medencéje mellett mennek el, Alberto váratlanul
Beleesik a medencébe, lesüllyed AZ aljára, s ott marad mozdulatlanul.

Alice gyorsan beugrik, leúszik a medence aljára és kihúzza a társát.

Amikor a kórház igazgatója meghallotta Alice hőstettét, kiadta, hogy állítsák ki a zárójelentését, mert úgy gondolta, hogy most már mentálisan stabil AZ állapota.

Az igazgató a következőket mondta Alicének:

 - Két hírem van a számára, egy jó és egy rossz. A jó hír, hogy kiadjuk a zárójelentését,  mert azzal, hogy beugrott a medencébe és megmentette egy másik ápolt életét bizonyította, hogy képes krízishelyzetben racionálisan gondolkodni és ebből arra következtettünk, hogy mentálisan egészséges és elhagyhatja a kórházat.

A rossz hír AZ, hogy Alberto, akinek megmentette AZ életét, a fürdőben a

köpenye övével felakasztotta magát, röviddel azután, hogy Ön kihúzta őt a medencéből. Alice, nagyon sajnálom, de Alberto elhunyt.

Alice meglepetten mondja AZ igazgatónak:
- Nem ő akasztotta fel magát... Én akasztottam fel, hogy megszáradjon!