Miért rúgtam ki a titkárnőmet?

Két hete volt a 45. születésnapom.

Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.

Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen. ...

A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.

Úton az irodába már teljesen levert voltam.

Bementem az ajtón és Sári, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!

Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el!

Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Sári bekopogott az ajtómon és azt mondta:

- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!

Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.

Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Sári azt mondta:

Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába!

Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!

Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.

Egy idő után Sári így szólt:

Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.

Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.

És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam.