Vendégségbe készültünk a 

férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte, ahogy apja felveszi a szmokingját:
- Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg.
- Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem.
- Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!
-----------------------------------------------------------------------
Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni.
Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét:
- Te Réka, ez meg ki volt?
--------------------------------------------------
Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor lányommal elmentünk  egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte:
- Nagyon kövér vagy, anya.
Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbaba van a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette:
- És a popsidban mi van?
--------------------------------------------------------------------------
A kislányomnak, Mélanie-nak egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Mélanie csodálkozva végigmért, és
megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.
-----------------------------------------------------------------
Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű iker unokahúgaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyan olyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt
mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.
------------------------------------------------------
Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő
kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!
---------------------------------------------------------------------
Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte:
- Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?
---------------------------------------------------------
Négyéves unokaöcsém, Feri szép rajzot készített a nagymamájának, és nagyon szerette volna megmutatni neki. Mivel a fürdőszoba ajtaja nyitva volt, Feri benyitott - éppen akkor, amikor a nagyi csuromvizesen, anyaszült meztelenül kilépett a zuhany alól. A kisfiú végigmérte, majd tárgyilagosan megállapította:
- Nagyi, szemüvegben jobban nézel ki!
-----------------------------------------------------
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról. A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőtök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
- És itt a tanárnő, ő meg halott.
------------------------------------------------
A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről...
- Apu, mikor vesszük le róla az árcímkét?
------------------------------------------------------
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
------------------------------------------
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"