hollandiai Groningen kórházában huszonöt beteg kap immár hat hónapja rendszeresen – hetente háromszor – 20–20 méhcsípést. A gyógymódban egy méhész is közreműködik: ő az, aki egy csipesszel kiveszi a méhet a tartójából, s a beteg testére helyezi. A tapasztalatok szerint a méh által a testbe bejuttatott anyag erősíti az immunrendszert és csökkenti azokat a gyulladásos folyamatokat, amelyektől a szklerózis multiplexes – többnyire gyógyíthatatlannak elkönyvelt – betegek szenvednek. Emellett segíti a húgyhólyag működésének szabályozását, csökkenti a szédülést, egyensúlyvesztést és hatékony görcsoldó is. A szklerózis multiplex a központi idegrendszer gyulladásos betegsége, amely az agy és a test többi része közötti kommunikációt károsítja. Az ilyen betegek gyakran képtelenek koordinálni karjaik és lábaik mozgását, egyensúly- vagy éppen látásproblémáik vannak. Gyógyíthatatlan kórnak számít, s az egyetlen, amit biztosan lehet tudni, hogy nem fertőző, s nem is örökletes eredetű. Egy belga szakorvos, Marie-Beatrice D’hooghe szerint régóta hallani különböző híreszteléseket a méhcsípések kedvező hatásairól, de eddig egyetlen igazi tudományos vizsgálatot sem végeztek ennek bizonyítására. A hollandiai kísérlet ezt pótolhatja, ugyanis szigorú ellenőrzés mellett próbálják kideríteni, a méhcsípés gyulladáscsökkentő hatása csak időleges jellegű-e, vagy hosszú távon is segítséget jelent a betegeknek. A méhcsípés természetesen nem kockázat nélküli, ezért az allergiától szenvedő vagy éppen szív- és érrendszeri problémákkal küzdő szklerózis multiplexes betegeket eleve kizárták a kísérletből.