"Esetről esetre haladva lenyűgözött a történetek következetessége, az az őszinteség, amivel az emberek elmondják történeteiket, a hozzájuk kötődő érzések ereje" - mondta John Mack, a Harvard Egyetem pszichiátere. "Száz és száz órákat dolgoztam ilyen emberekkel és olyan körültekintően hallgattam a történeteket amennyire csak lehet, hogy átrostáljam, megtaláljam a jelenségek alternatív megmagyarázhatóságát, azonban egyetlen elrablási esetben sem sikerült alternatív magyarázatot találni."

A Psychological Science című folyóiratban megjelent kutatás fényt derít az erős érzelmek következetességére azáltal, hogy bebizonyítja, akiket állításuk szerint elraboltak ugyanolyan jellemvonásokat mutatnak, mint akik rendellenes poszt-traumatikus stresszben (PTSD) szenvednek. Korábbi kutatások kimutatták, hogy amikor a PTSD-vel rendelkező vietnámi veteránok 30 másodpercnyi "visszajátszását" hallották traumájuknak, pszichofiziológiai aktivitást tanúsítottak.

"Például szívverésük felgyorsult, bőrkonduktanciája, azaz a tenyér izzadása fokozódott" - magyarázta Richard McNally, a Harvard pszichológia professzora. "Azoknál, akik nem rendelkeznek PTSD-vel, de átéltek traumás eseményeket nem jelentkezik ez a reaktivitás." Amikor McNally hasonló teszteket végzett emberekkel, akiket saját bevallásuk szerint az idegenek elraboltak, rá kellett döbbennie, hogy ugyanazokat a reakciókat látja viszont, mint a háború viszontagságainak kitett egykori katonáknál.

"Valójában a reakciók nagyságrendje legalább olyan erős volt, mint azoknál, akiket a korábbi tanulmányban poszt-traumatikus stresszel vizsgáltunk" - mondta McNally. "Ez alátámasztani látszik az érzelmi meggyőződés erejét, amikor valaki őszintén hisz abban, hogy ezek a dolgok megtörténtek. Fiziológiai profiljuk megegyezik."

Budd Hopkins egy alapítvány, a földönkívüliek által elrabolt embereket tömörítő az Intruders Foundation igazgatója úgy véli, a Harvard tanulmánya igazolja történeteik valódiságát. McNally szerint azonban ezek hamis emlékek, melyek "alvási paralízis" során jönnek létre, egy olyan gyakori állapotban, amikor valaki félig ébren van, azonban nem képes megmozdulni és néha álomszerű hallucinációkat él át.

"Csupán, mert valaki élénk érzelmeket tapasztal, ami egy bizonyos emléket vesz körül, még nem jelenti azt, hogy az emlék valójában egy megtörtént dolgon alapul" - mondta McNally. Hopkins, aki hetente akár öt új elrablási esetről értesül, azzal hárítja el az alvási paralízis magyarázatot, hogy nem minden eset történt éjszaka és fizikai nyomai is maradnak az elrablásoknak melyeket "vájati nyomoknak" neveznek.

Exhibicionizmus vagy csak képzelődés?

Miközben McNally úgy véli a hamis emlékek erejébe tett betekintések jelentős hatással lesznek a "visszanyert emlékekkel" kapcsolatos bírósági ügyekre, mások szerint a hagyományos tudománnyal nem valószínű, hogy megtaláljuk az elrablásokkal kapcsolatos igazságot.

"Egy olyan jelenséggel állunk szemben, ami megsérti valóság érzetünket, ami a fizikai világ, és egy szubjektív vagy mitikus túlsó világ közötti szürke területen működik" - mondta Mack a NOVA-nak. "Arra lettünk felkérve, hogy bizonyítsuk be mindezt kizárólag a fizikai tudományokkal. Véleményem szerint azonban ezekkel a módszerekkel nem tudjuk felfedni a titkokat."

http://www.sg.hu/cikk.php?cid=30169