A szellem szabadságának korszakában a kereső emberre szinte rázúdulnak különböző tanítások, melyek legtöbbje csak rövid idő óta hozzáférhető a nagyközönség számára. Sok kortársunk még jól emlékszik arra az időre, melyben a szellemi útkeresés leghalványabb megnyilatkozásáért is meghurcolás járt. De vajon tényleg közkincs-e a tudás?
"Titkos tudomány" Az évszázadok során több "titkos tudomány" is fennmaradt. Ezek közül azokat, melyek valódi tudásra alapszanak, szigorú titok leplezte. Csak a tanítványok egy egészen szűk körének volt lehetősége arra, hogy részt vegyenek az oktatásban. A mesterek a tanítványjelölteket először éveken át tartó szigorú vizsgáknak vetették alá, mielőtt a titkos tudománynak egyetlen betűjét is továbbadták volna nekik.
Tudatlanság és a hatalom Részben nyomós oka volt a szigorú titoktartásnak. Mindig voltak hatalommal bíró érdekek, melyek soha nem mulasztották el az igazság leghalványabb nyomát is csírájában elfojtani és annak gyakorlóit meghurcolni. Hiszen csak a tudatlan ember alkalmas a fonálon rángatott báb szerepére. A titoktartás ezért alapvető követelmény volt növendékjelöltek számára.
Ez mára szerencsére gyökeresen megváltozott. Egyre több országban fektetik le törvényekben a vallás és a gondolat szabadságát. Más helyeken még nincs erre törvény, de a különböző véleményeket azért szótlanul tűrik.
Belső megközelítés De őszintén fel kell tennünk a kérdést, hogy az igazság titka ezáltal tényleg közkinccsé vált-e, vagy ez csak egy külső megközelítés? A "titkos tanok" valóban bárki számára hozzáférhetők? Attól, hogy egy dologról beszélnek, még nem jelenti azt, hogy bárki birtoka lenne. Az őszinte érdeklődő azt a kérdést teszi fel magának, hogy ha ez így van, akkor mi akadályozza meg a tudás szabad áramlását?
Egyéni élmény Vegyünk egy egyszerű példát: Valaki evett egy távoli országban egy egzotikus gyümölcsöt és hazatérve elmeséli úti élményeit ismerőseinek. A gyümölcs formáját, illatát és ízét nagy átéléssel festi le, miközben lebilincselt hallgatói lelki szemük előtt élvezettel beleharapnak az ismeretlen gyümölcsbe. Vajon lehetséges-e, hogy az előadó és a hallgató valójában ugyanazt az élményt tapasztalják meg? Persze, hogy nem. Az utazó tényleg beleharapott a gyümölcsbe, az o számára az élmény reális. A hallgató élménye viszont csak a fantázia szülötte. Az igazságot pedig homály leplezi mindaddig, míg a reális harapás meg nem történik. Ez a példa szemléletesen illusztrálja azt a tényt, hogy a szavak miért nem képesek a valóság továbbítására. Ellenben ha két ember ugyanabban az élményben részesül, akkor az élmény hitelességében még abban az esetben sem kételkedhetünk, ha ketten két különböző nyelvet beszélnek.
A tan tanulása Ez a "titkos tanokkal" is így van. Egy valódi "titkos tan" mindig egy gyakorlati rendszer, mely túllép a szavak, gondolatok és elméletek korlátjain. Puszta elbeszélés útján nem adható át. A hallgatónak lesz ugyan némi halvány fogalma a dolog mibenlétéről, melyet a társadalomban "műveltségnek" is hívnak, de a titok pont olyan titok marad, mintha nem is beszéltek volna róla.
Azért a gondolat szabadsága mindenképpen egy pozitív állapot. Bár nem feltétele a valódi tudás átadásához, mégis megkönnyíti a szíve mélyén kereső embernek az útkeresést. Van ugyanis bőven példa arra, hogy a tudás mindenféle közvetítő nélkül is továbbadódott. A legközismertebb a próféták élménye.
A titok nyitja tehát a személyes tapasztalat. De mi akadályozza meg a kereső embert abban, hogy azt megszerezze? Hiába olvas könyvtárnyi könyvet, legfeljebb információkban lesz gazdagabb, tudásban nem. Hiába vesz részt ezer tanfolyamon és előadáson, az eredmény ugyanaz.
Ami a lényünk mélyén elválaszt bennünket a tudástól, az nem más, mint a tulajdon egónk és önzésünk. Ez minden időben változatlan. A régi időkben úgy bukkant fel, mint fanatizmus és gyűlölet, manapság úgy mint pénz és hírnév utáni hajsza, féltékenység és féktelenség. Mind ezek a lélek anyagi, durva tulajdonságai, melyeket a bölcsesség alkimista tégelyében először át kell transzformálni és finomítani égi tulajdonságokká.
A gyakorló tanfolyamok segíthetnek? Ezért naiv elvárás a különböző gyorstalpaló tanfolyamoktól mélyebb tudást remélni. A tudásnak ugyanis feltétele a személyiség alapvető átcsiszolása és finomítása. Ez pedig egy hosszadalmas és néha fájdalmas folyamat, nem megy egyik napról a másikra. Viszont már a legapróbb eredmény is feltűnő pozitív változást képes létrehozni mindennapi életünkben. Nyugodtabbak leszünk, türelmesebbek embertársainkkal, megértőbbek, harmónikusabbak, sikeresebbek, vagy egész egyszerűen boldogabbak. Minden lépéssel megkapunk egy morzsányit a lét abszolút tudásából, minden lépéssel közelebb jutunk a "nagy titokhoz". Növekvő áttekintésünk bölccsé tesz. A bölcs pedig nem azért nem goromba, elégedetlen, gonosz és irigy, mert megtiltották neki, hanem mert erre egyszerűen nem képes.
A világ minden bölcsessége bennünk rejlik. Nem szükséges önmagunkon kívül keresnünk. A "titkos tudás" bennünk van. Csak rajtunk múlik, hogy elindulunk-e a leleplezése útján.
|