A Kijevtől 130 kilométerre létesített erőműben 1000 megawattos, ún. könnyűvizes, grafit hűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. Április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált, s pár másodperc múlva két robbanás vetette szét. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, s tíz napon átégő tűz keletkezett a reaktorban. Nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe, több százszor annyi, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

A Szovjetunióban a balesetről az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a Pravda csak május 5-én számolt be először a tragédiáról.

Egy félresikerült kísérlet

Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első hullám Csernobiltól észak-északnyugati irányba indult el, Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett az országba április 29-én, és zömmel az északi, északnyugati részén mosódott ki.

A második nagyobb felhő déli irányba indult, Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én ért hozzánk, ezt az adagot a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelést a volt Szovjetunión kívüli európai mezőnyben enyhe-közepes jelzővel minősítették, ami messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

A katasztrófát egy félresikerült kísérlet okozta. A reaktorblokk személyzete különleges biztonsági eljárást akart kikísérletezni egy szimulált vészhelyzetben: azt akarták kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a veszély esetére tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére.

A kísérlet során a reaktor teljesítményét 20-30 százalékra nyomták le és minden érvényes előírás ellenére ebben az alacsony, instabil, és alig ellenőrizhető teljesítménysávban üzemeltették. A kiszolgáló személyzet számos előírást figyelmen kívül hagyott, ráadásul elfelejtette bekapcsolni a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszert.

A balesetet követően az erőmű másik három blokkját lezárták, több, másutt működő, hasonló típusú reaktort leállítottak a Szovjetunióban. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a negyedik fölé vasbeton-szarkofágot építettek.

A felelősség megállapítására indult vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés illetve bűnös hanyagság miatt. Mindazonáltal az atomerőmű tervezési hibáit, illetve hiányosságait már 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították.

Az erőmű környékéről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között 72 ezer főt költöztettek át a sugárszennyezett területekről, sokan önként hagyták el lakóhelyüket. Az erőmű körül 30 kilométeres tiltott Zónát létesítettek a hatóságok. A sugárszennyezetté vált Csernobil és Pripjaty városok helyett a kitelepítettek, de elsősorban az erőmű dolgozói számára új települést emeltek az erőműtől 50 kilométerre északra, a Zónán kívül Szlavutics néven.

Több millió fertőzött

Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg, vagy haltak meg azóta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben. A halálos áldozatok száma 1991-es hivatalos adat szerint 32, 1996-ban 230 volt, akik elsősorban a közvetlenül érintettek: az ott dolgozók, valamint a mentésben részt vevők közül kerültek ki. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban.

A legjobban sújtott terület Ukrajna: itt 12 megye több mint 2300 települését, 50 ezer négyzetkilométernyi területet ért sugárszennyeződés, amelynek következtében 3,5 millióan szenvedtek egészségkárosodást, közöttük 1,5 millió gyermek. 1986-1987-ben sok ezer ukrajnai lakos vett részt a mentésben, közülük sokakat olyan kóros mennyiségű sugárzás ért, hogy életük végéig orvosi ellátásra szorulnak.

Végleg leállítva

Az 1990-es évektől közepétől erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára az erőmű végleges bezárása érdekében. Kijev 1995-ben megállapodott erről az Európai Unióval, s 2000. december 15-én végleg leállították az erőmű még működőképes utolsó blokkját. (A többit már a korábban inaktív állapotba helyezték.)

A csernobili robbanás az atomenergetika történetének eddigi legsúlyosabb balesete volt, mely rádöbbentette az emberiséget, hogy az atomenergia még békés célú felhasználás esetén is beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik.

http://hvg.hu/print/20050426csernobil.aspx