Bármilyen furcsán hangzik, valószínűleg Bonaparte Napóleon 1812-es oroszországi vereségében szerepet játszottak katonáinak zubbonygombjai, illetve azok kémiai tulajdonságai is. Francia gránátosok Azt már korábban is tudtuk, hogy a franciák vereségéhez nagyban hozzájárult a hideg orosz tél, azonban Penny LeCouteur - aki a témában már több könyvet is jelentetett meg - idén nyáron a Brit Kolumbia Egyetemen tartandó ChemED 2005 konferencia keretében kifejti elméletét a kémia által játszott szerepről. A kanadai kémikus és tudós szerint a hideg idő elporlasztotta a Grande Armée ónból készült gombjait, kitéve a katonákat a csontig hatoló hidegnek. Miután 1812-ben elfoglalta Moszkvát, Napóleon az év végére kénytelen volt kivonulni az országból, ami katonai tekintélyének és hatalmi pozíciójának elvesztésébe és két évvel később Elba szigeti száműzetésébe került. Az oroszországi hadjárathoz Napóleon közel 600 000 főből álló hadsereget toborzott 1812 júniusában. Sándor cár haderejét Oroszország nyugati határaihoz összpontosította, fenyegetve az egykori lengyel területek feletti francia fennhatóságot. Végül Napóleon úgy döntött ő teszi meg az első lépést. A borogyinói csatában a Grande Armée legyőzte az oroszokat és 1812. szeptember 14-én elfoglalta Moszkvát. A cár bosszúból felégette a várost, elpusztítva az élelmiszerkészleteket és a menedékeket a franciák elől. Heteken belül beállt a fagy, és a franciák kénytelenek voltak visszavonulni. December elejére Napóleon embereinek száma már tízezernél is alacsonyabb volt, állítja LeCouteur. A "Napóleon gombjai: 17 molekula, ami megváltoztatta a világtörténelmet" című könyvében LeCouteur leírja egy boriszovi orosz beszámolóját, aki végigkísérte a napóleoni hadsereg visszavonulását. E szerint a katonák mint egy kísértethorda vonultak női palástokba, szőnyegdarabokba vagy égésnyomokkal tarkított nagykabátokba burkolózva. A kémikus LeCouteur - aki a vancouveri Capilano Főiskola művészeti és tudományos dékánja - meggyőződése, hogy az ón változékony természete áll a visszavonuló sereg furcsa öltözete mögött. Az ón erős fém, ugyanakkor allotróp is, azaz egy másik formája is létezik, ha atomjai egy másik elrendezésben kapcsolódnak egymáshoz. A hétköznapi ón egy ezüstösen fehér fém, ami 13 Celsius-fok felett tömör és szilárd, azonban ennél alacsonyabb hőmérsékleten már egy másik formája dominál, ami szürke, sokkal kristályosabb és ezáltal hajlamos a porladásra. A változás folyamata, azaz az atomok egymáshoz való kötődésének átrendeződése még igen alacsony hőmérsékleten is viszonylag lassan megy végbe, ezért nem észlelhető azonnal. Eleinte kis lyukak keletkeznek az ónon, majd szélei elkezdenek szétmállani. Valószínűleg ez történt a gombokkal is 1812 telén, ami kihűléshez vezetett a katonáknál, ami jóval kevésbé ellenállóvá tette őket egy sor betegséggel szemben, mint például a tífusz. Ha nem is szándékosan, de Anglia is hozzájárulhatott a kudarchoz. A francia egyenruhákat ugyanis angol műhelyek gyártották, mivel ezek ekkoriban már teljesen iparosodtak és képesek voltak a tömeggyártásra, kikövezve a három évvel későbbi waterlooi végső csapás előtti utat.

http://www.sg.hu/cikkek/37095